Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

2. szám - VI. Pogonyi György: Hó- és jégviszonyok a Duna, Tisza és azok mellékfolyóinak vízgyűjtő területén 1933-34. telén

360 В) JÉGVISZONYOK. Az 1933—34-es tél a jégviszonyok tekintetében egyike volt a legkellemetlenebbeknek. Nem azért, mintha torlódásokat, vagy pedig nagyobb rombolásokat okozott volna, hanem, mert a hajózást éppen akkor, mikor a hajózó társaságoknak a nyugati piacokkal szemben nagy szállítási kötelezettségeik voltak, hosszú idejű tétlenségre kárhoztatta. A jég már 1933 december első napjaiban mind a Dunán, mind a Tiszán jelentkezett, szokatlanul rövid idő alatt megállott és igen sokáig meg sem mozdult. A részleteket a következőknen adjuk : 1. A Dunán. A bajor és osztrák Dunán a jég már 1933 december 5-én mutatkozott, amikoris Bécsnél már zajlott. December 6-án már az Innen, továbbá Passau és Bécs között is zaj volt. December 9-én a jég Passaunál, a Kachlet-művek felett megállott és úgy maradt 25-éig. A most említett hely felett és alatt a zaj tovább tartott. December 25-én a Kachlet-műveknél álló jeget jégtörő-hajóval összetörték, amire az el is vonult. A Duna most tárgyalt szakasza 1934 január 13-áig— eltekintve kisebb jégtábláktól — jégmentes volt. Az említett napon, egy napig tartó erősebb zaj volt, ami után a Duna Regensburgtól Bécsig, február 3-áig jégmentes, majd ismét zajlott. A jégzaj azonban csak február 11-éig tartott, amikor a hajózás az osztrák és bajor szakaszon azonnal meg is indult. A magyar szakaszon először 1933 december 4-én Pakson volt zaj, ami 5-én egészen Pozsonyig felhatolt s 6-án már egyetlen magyar szakasz nem volt, ahol a Duna ne zajlott volna. A jég 12-én Mohácsnál, 13-án Bajánál, 17-én Budapesten, 18-án pedig már Pozsonynál is megállott. Budapesten és alatta 1934 január 3-án a jég még állott, felette pedig az egész magyar szakaszon zajlott. Január 6-án már csak Dunapentelétől lefelé, a határig állott a jég. Ez az állapot egészen január 13-áig változatlan maradt. Az akkor beállott nagy hideg következtében Dunapentelétől felfelé Pozsonyig újból megindult a zaj, de 20-ára már ismét meg is szűnt. Ekkor a jég Dunapentelénél még változatlanul állt, de 26-án már megindult és zajlott egészen Mohácsig. Az időközben beállott hideg idő következtében Esztergomtól lefelé is volt gyenge zaj. A most vázolt állapot azután egészen február 4-éig tartott, amikor a jég Dunapentelénél ismét megállott. Február 10-én Dunapentele felett megszűnt ugyan a zaj, de az álló jég lefe'é a. határig megmaradt. 13-ára Dunapentelétől is elment a jég és csak a paks-mohácsi szakaszon állott. A zaj azután 20-án Paksnál, 22-én Bajánál is megindult és 24-ére az egész magyar szakasz jégmentes lett. Az aldunai jég március 8-án indult útnak, majd onnét is elvonulva, az egész Duna a hajósok legnagyobb örömére teljesen jégmentessé vált. 2. A Tiszán. A jég először Tiszabecs és Vásárosnaménynél 1933 december 3-án mutatkozott. December 6-án már Szolnokon és 8-án pedig Szegeden is jelentkezett. Az utóbbi napon Vásárosnaménynél meg is állott és 10-én Tiszabecs és záhony kivételével, egészen Szegedig álló jég volt. így tartott az állapot egészen 1934 február 24-éig, amikor is a jég Záhonynál és Csongrádnál megmozdult s az utóbbi helyről február 27-én már elment. Lejjebb zaj volt. Február 28-án Szeged, március 2-án Szolnok is jégmentes lett, 7-én pedig már az egész folyó és a mellékvizek jege is levonult.