Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

2. szám - VI. Pogonyi György: Hó- és jégviszonyok a Duna, Tisza és azok mellékfolyóinak vízgyűjtő területén 1933-34. telén

358 Mellékfolyói közül az Inn völgyében ugyanolyan állapot volt, mint Bajorországban. ASalzaeh völgyében egy pár cm, a hegyekben 10—30 cm, az 1900 m-en felülemelkedő csúcsokon 50—60 cm hó volt. A Mura völgyében a hóvastagság jelentéktelen, a magasabb helyeken pedig 10—20 cm volt. Ugyanekkor a Rába völgyében jelentéktelen, a magasabb helyeken pedig 10—27 cm-es réteg feküdt. December elején a helyzet a következőképen alakult : A hóréteg vastagsága a Duna felső szakaszán, a völgyekben csak pár cm, középső és alsó szakaszán 0—20, a Salzach völgyében 0—10, ugyanott, a magasabb hegyekben 20—90, a 3000 m-es Sonnblicken 260, az Enns völgyében 2—16, a Mura völgyében 5—15, ugyanott, a hegyekben 10—40, a Rába völgyében 6—19, a Dráváéban 10—70, ugyanott a hegyek közt, egyes helyeken 100—200 cm volt. 1934 januárjában a Duna felső szakaszán, a völgyekben már 30—40 cm-es réteg feküdt, amivel szemben a hegyekben a rétegvastagság még nem volt nagy, csak 56 cm. A többi helyeken az állapot a következő volt : A Duna középső és alsó szakaszán 0—50, a magasabb hegyekben, például a Raxon 150, a Salzach völgyében 20—40, a magasabb hegyekben 100—300, a Traun völgyében 10—50 cm-es hóréteg feküdt. Az Inn völgyében ugyanolyan volt a helyzet, mint a bajor részeken. Az Enns völgyében 13—50, a hegyekben 100—134, a Mura völgyében 18—32, a hegyekben 110, a Rába völgyében 1—57, a Dráva vízgyűjtőjén a völgyekben 20—100, a hegyekben pedig 100—220 cm hóréteg feküdt. Februárban a hóviszonyok a következők voltak : A hóréteg vastagsága a Duna felső szakaszán 5—-80, középső és alsó szakaszán a völgyben 1—50, a magasabb helyeken 50—-100, az Inn völgyében az 1000 m-en aluli helyeken 20—30, a magasabb csúcsokon 120, illetőleg 206, a Salzach völgyében 34—100, a magasabb helyeken 140—170, a legmagasabb hegyen : a Sonnenblicken 335, az Enns völgyében az alacsonyabb helyeken 18—88, egyes magasabb részeken 160, 176, 180 és 232, a Traun völgyében 8—95, a Mura völgyében az 1000 m-en aluli helyeken 9—53, a magasabban fekvő részeken 130, egyes csúcsokon 130, a Rába völgyében 1—48, a Dráváéban az 500 m-nél alacsonyabban fekvő helyeken 15—44, 500 és 1000 ni közt 23—90, a magasabb részeken 100—180 cm volt. Ekkor az 1660 m-es Klagenfurter-Hütte 316 cm vastag hóréteggel volt borítva, ami rendszerint csak a 2—3000 méteres csúcsokon szokott előfordulni. A magas hegyekben a rétegvastagság még márciusban is növekedett, így például a Salzach völgyében, a Sonnenblicken március 24-én 470, a Dráva völgyében pedig 2—300 cm-re. Február végén és március elején a völgyekben a megenyhült idő következtében az olvadás már megindult, aminek folyományaként a Duna budapesti vízállása március 6-án +252 cm volt. Ugyancsak megdagadtak a mellékfolyók is. Ezek közül legmagasabb árhullámot a Dráva szállította, mert annak völgyében volt legtöbb hó. Március 21-ére a továbbtartó enyhe idő és eső következtében az időközben Budapesten leapadt Duna vízállása ismét felszökött és +254 cm volt. A mellékfolyókon nem volt nagyobb víz. Csupán az Ipoly vízállása érte el a 10. hidrográdot. Ezzel az Ipoly árvízzel mind a Dunán, mind annak mellékvizein megszűnt az ár víz veszedelem. Ezután csak a magas hegyekben fekvő hó hozhatja meg a magasabbra emelkedő, úgynevezett zöldárt, feltéve természetesen, hogy valami előre nem látható dolog közbe nem jő.