Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

1. szám - II. Lászlóffy Woldemár: A Magyarduna vízjárása

Ili egység, a harmadik a Havasalföld, melyet a Prut- és Szeret-völgy nagy Z-alakban egészít ki. Míg a Felső-Duna medencéjének nyugati és északnyugati elhatárolása, az Aldunai medencének pedig keleti határvonala elmosódó, addig a középső medencét a Kárpátoknak a környező kétoldali sikságból magasan kiemelkedő hegyvonulata, a dévényi áttöréstől a Vaskapuig hatalmas % körben övezi, s délről a Száva-folyó medre zárja a kört. Nem csoda, ha a Dunamedencének ezt a középső részét, — az egykori Magyarországot — Elysée Reclus „Nouvelle Géographie Universelle"-jében (Paris, Hachette, 1878, III. kötet, 289. old.) valóságos földrajzi egységnek („une véritable unité géographique") mondja, melyhez fogható alig van a föld kerekén. Ezzel aztán meg is van magyarázva az, hogy a ma is magyar kézen lévő Dunaszakaszról, mely csak csekély töredéke a Közép-Dunának, nem beszélhetünk elszigetelten, hanem csupán a Közép-Duna részeként. A Dunának három szakaszra való tagozódását szépen mutatja a hosszszelvény is (2. ábra). A nagyobb esésű Felsődunából, melyen hegyszűkületek váltják egymást kiszélesedő, lapos völgyekkel, a Dévény-Szap közötti átlag 0-35%

0 esésű, úgynevezett Magyar Felső-Duna az átmenet a Közép-Dunához, mely Ómoldováig (1048 km) tart. Ott az Alduna zuhatagos szakasza következik, mely összekötő kapocs a Közép-Duna és Alsó-Duna között. Míg az első átmeneti szakasz a dévényi sziklafoknál alig akadályozza a hajózást, addig az Alduna és különösen a Vaskapu mindig éles határt szabott a Közép- és Alsó-Duna között. 2. A vízrendszer. Áttérve most már a vízrendszer ismertetésére, a 3. ábrán bemutatjuk a kereken 817,000 km

2-es dunai vízgyűjtőterület másodrendű vízválasztóit. Amint látjuk, a Brege és Brigach egyesüléséből keletkező Duna egészen jobboldali első komolyabb mellékvízének, az Illemek beömléséig, vagyis Ulmig jelentéktelen hegyi folyócska. Vízgyűjtőterülete ott még alig haladja meg az 5000 km

2-t. Ettől a ponttól kezdve azonban az Alpoktól eredő bővizű vízfolyások egész sora ömlik bele, amelyek hajózható folyóvá dagasztják a Felsődunát. Itt csak az 1000 km

2-nél nagyobb vízgyüjtőjű mellékvizeket soroljuk fel. Ezek : az Iiier, Lech, Isar, Inn, Traun, Enns, Jbbs és Schwechat. Balról a Jura-hegységből, a Cseherdőből és a Csehmorva hegyláncból az Altmühl, Naab, Regen, Kamp és Morva hozzák vizüket a Felsődunába. Legjelentékenyebb közöttük a Passaunál beömlő Inn és a Dévénynél betorkolló Morva, mindkettő kereken 26,000 km

2-es vízgyűjtővel. A Kárpát-medencébe belépő Duna felső, nyugat-keleti folyású szakaszán számos mellékfolyóval bővül. Balról a Nyugati-Kárpátok vizeit a Vág, Nyitra, Garam és Ipoly hozzák a Dunába, jobbról az Alpok északkeleti nyúlványainak vizét a Lajta és a Rába gyűjtik össze. Az Ipoly-torkolat alatt éles szögben délnek forduló Duna több, mint 200 km-es szakaszon számottevő mellékfolyó nélkül marad. Nem vehető számba a Sió sem, bár vízgyűjtőterülete kereken 15,000 km

2, — mert vízjárását a Balaton-tó, melynek túlfolyója — kiegyenlíti. A Középduna legfontosabb mellékfolyóit a Nagy Magyar-Alföld déli részén, egymás közelében veszi fel. Jobbról a Dráva, Száva és Mora va közel akkora területtel növelik a vízgyűjtőt, mint a Drávatorok feletti egész dunai vízterület. Balról a Kárpát-medence keleti felének vizeit összegyűjtő Tisza további 157,000 km

2-t kapcsol a vízrendszerbe.