Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

1. szám - XI. Szakirodalom

183 melyek a modell nagyságával nem változnak arányosan, a különböző méretarányban végzett kísérletek eredményei nem mutatnak lineáris összefüggést. A valóságra való biztos következtetés (extrapolálás) tehát csak a különböző léptékű kísérletek alapján vált lehetségessé. Az éles-szélű gátakon szabadon átbukó víznél Mises elméleti eredményeit hasonlítja össze a Rehbock-féle és a porosz vízépítési kísérleti állomás eredményeivel. Sabathiel József. Dr. Bodor Antal : Budapest mezőgazdasága. Statisztikai közlemények 65. kötet, 2. szám. Szerkeszti dr. Illyejalvy I. Lajos, kiadja Budapest Székesfőváros Statisztikai hivatala, 1932. 120 oldal, 1 térképmelléklet. Ára 5 P. A főváros élelmezésének biztosítása és egyben a munkanélküliség részbeni enyhítése hálás és fontos feladattá teszik a városi mezőgazdasági termelés fejlesztését. Ezt a szerző a mult és jelen ismertetésével kívánja előmozdítani, hogy abból a jövőre lehessen hasznos következtetéseket vonni. A bevezető fejezet a város fekvését, közigazgatási beosztását és termőterületét ismerteti. Budapest kiterjedése 33,695 katasztrális hold, amiből szántó kereken 8300, kert 5300, rét 2000, szőlő 1100, legelő 1200, erdő 3000, nádas 21 és adó alá nem eső 12,000 katasztrális hold. A geológiai viszonyok és termőtalaj tárgyalását Budapest vízrajzi leírása követi. A Duna árvizei még Mátyás király idejében csak a magasabban fekvő budai részt és a Belvárost kímélték. A Lágymányos, Óbuda ós Pest nagy része gyakran víz alatt volt. Sőt Bél Mátyás 200 év előtti térképén is a Belváros körül mocsarak vannak feltüntetve. Ezek a Duna szintjének süllyedése, a szabályozások és feltöltés folytán megszűntek. A mult században a várost szelő Nagyárok nevű Dunaágat (Vizafogó-, Csengery-utca, Dohány-u., Rökk Szilárd-u., Mária-u., Rákos-u., Boráros-tér) a „Váci töltés"-sel elzárják. Az árvédelmi és szabályozó művek kiépítése előtt az árvizek nagy pusztítást végeztek. Legnagyobb az 1838 március 15-iki jégtorlódásos árvíz volt, amely 2000 házat döntött romba. A budai hegyvidék legnagyobb árvize 1875. június 26-án volt, mikor az Ördög-árok 3 millió forint kárt okozott. A város vízellátásáról a Duna gondoskodott, csupán a budai hegyekben voltak nehézségek. A Várhegy vízhiányán már Mátyás király úgy segített, hogy a Sváb-hegyről vizet vezetett oda. A törököknek is volt vízvezetékük. Az éghajlati és fenológiai adatokat követően érdekes fejezet ismerteti a mezőgazdaság történetét. A település legrégibb nyomai szerint a kelták „Ak-ink" városa Óbuda. Majd a római korban Aquincum épül ott. A hunokat követő 200 éves avar-uralom alatt a szláv rabszolgák kezdik meg a földművelést, majd a frankok honosítják meg a fejlettebb háromnyomásos gazdálkodást. Nagyobb jelentőségűvé a város a tatárpusztítás után lett, mikor IV. Béla a Várhegyen kővárat épített és oda költözött (Újbuda, majd Buda). A szőlőművelés fejlődése megindul. Pest is fejlődni kezd, a XIII. században beolvadnak a környező falvak : Újbécs, Jenő. Nagy Lajos királyi várossá emeli Budát és Óbudát. Pest ugyancsak vásárjogot kap. Ezzel az ország legnagyobb nyiltpiacává fejlődik. Mátyás engedményekkel segíti elő a települést, magas kertkultúrát teremt. A török uralom alatt a bortermelés Budáról Tokajba és Erdélybe helyeződik át. A kertészet azonban virágzik. A visszafoglalás harcait, a kuruc időket megsínyli a város mezőgazdasága is. Sokat árt a szőlőtermelésnek, nemkülönben Pest állat- és borkereskedelmének, hogy a kivitelt a császári kincstár, majd Mária Terézia vámpolitikája megnehezíti. II. József az országot kifejezetten mezőgazdasági jellegűvé kívánja tenni és az ipar fejlődését akadályozza. Csak az óbudai selyemgyárat engedélyezi (Filatura). A városi fejlődés a mezőgazdaságot háttérbe szorítja, csupán az üdülést szolgáló kert- és szőlőművelés erősödik. A lakosság száma rohamosan nő, a zöldségszükséglet és kereslet emelkedik. A mult század 70-es éveiben megindul a bolgár kertészek betelepülése. 1880 körül a budai szőlőket a filoxera pusztítja ki és ekkor a gazdálkodás súlypontja a pesti homokvidékre terelődik, ahol zöldségkertészet és tehenészet mellett a sertésliízlalás fokozódott. A további fejezet számos táblázatában a szerző a birtokviszonyok, földárak és földbérek statisztikáját hozza a történelmi fejlődés tükrében, majd az őstermelő lakosság számát, megoszlását és a mezőgazdasági szakiskolákat, intézményeket és szervezeteket tárgyalja. A növénytermelés fejezete sok értékes adatot tartalmaz. Kitűnik a megművelt terület