Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

1. szám - VI. Korpás Emil: A Csepelsziget

135 A homok lehúzódik Szigetbecséig, de ez a déli rész már homokformákat nem mutat. Pedig milyen nagyszerű sivatagi táj volt valaha ez az egész vidék ! A buckák, a sok szélmarás és a számtalan sarkoskavics (Dreikanter) stb., mind a szél fokozott erejéről ad tanúbizonyságot. A homokterület déli része (Pokolhegy), melynek felszíne ugyan homok (de minden domborzat nélkül), — szőlő és gyümölcsös borítja. Szigetbecse község egy-két utcája, mely a szélirányban van, úgylátszik, szélbarázdát követ, legalább is ezt látni a falu szélénél lévő útrészleten. A nagyobb homokvidékek ismertetését ezzel befejeztem, de még néhány jelentéktelenebb homokfolt megemlítése a kép teljessége céljából szükséges. Ezek a sziget Ny-i oldalán képződtek és mindössze egy-két nagyobb buckából állanak. Ilyenek: Fácánhegy (118 m), Sánchegy (104 m) és Lakihegy (107 m) stb. Mind magános buckák, amiket valamikor kétségtelenül erdő fedett. Ugyanis néhány felbontott buckánál felül sötétebb és tömörebb takaró látszik. A többi még apróbb bucka : Szamárhegy, Üreghegy, Öreghegy stb. szőlő vagy gyümölcsös. A homok megkötésének módjai. Még néhány szóban meg kell emlékeznünk a szigeten előforduló homok megkötésének különböző módjairól. Ezek a következők : a) Erdősítés, b) szőlő és gyümölcsös, c) az ember rátelepülése. Erdősítés által történt a szigeten előforduló homok nagy részének a megkötése. A csepel-felsőtagi tanyák közti homokot főleg akác és fenyő, a Szigetszentmiklós, Tököl és a kincstári erdő vidékein pedig főleg bükk és tölgy a homokot kötő kultúra. Az erdőben sok helyen kísérleteznek szőlővel. Amikor már kevés humusz is képződött, a fát kiirtják, helyére szőlőt ültetnek, amit gondosan magas, fonott kerítéssel öveznek ugyan, de így is nehéz küzdelmet folytat a növény a deflációval. Az utoljára tárgyalt apró buckák tekintélyes részét szintén szőlő fedi, bár néhol gabonatábla is előfordul. Az ilyen hely kevés és az is valamikor szőlő, illetve gyümölcsös lehetett, amit a gabonatáblában lévő gyümölcsfák is valószínűvé tesznek. Ha a szigeti erdőket a XVIII. század erdőivel hasonlítjuk össze, akkor érdekes különbségeket fogunk találni. A Josephinische Aufnahme térképeivel összevetve, a mai kép lényeges eltérést mutat. Hogy kevesebb lett volna az erdő, azt nem állíthatjuk, de az erdőségek akkori és mai eloszlása közt nagy különbségek vannak. II. József korabeli felvétel (16) szerint főleg galéria erdők, tehát a folyót kísérő erdők voltak és csak kisebb erdőszigetekről számolhatunk be. Addig ma a mesterséges, fiatal homoki erdőségek elterjedése a legfontosabb. A tököli erdő régibb ültetésű, tekintve, hogy már II. Józsefkori felvétel is ábrázolja. Amit különben a kisebb buckák, a hatalmas fák és a vastag humuszos talaj is igazol. Kisebb, ma nem létező erdőségek voltak Szigetszentmártontól délnyugatra és Godány, Cservíz területén. A buckák egyrészt az ember rátelepülésével is megkötődtek. A megkötésnek ezt a módját főleg Csepel község déli részén láthatjuk, ahol a bucka tetejére igen sok ház épült (6. sz. fénykép). Hasonló, de talán még típusosabb homoki település