Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

1. szám - VI. Korpás Emil: A Csepelsziget

133 Az úgynevezett Belső-buckák északi részén a dünék és buckák közt egy igen festői „tavat" találni. Az első szempillantásra azt gondolná az ember, hogy „bara"

1, de tüzetesebb szemlélés után a vízben és a part mélyebb részein felismerni a dunai kavicsot. A magyarázat ezután már egyszerű. Ugyanis a környék építkezéseinél homokra, de főleg kavicsra volt szükség, ezért bányát nyitottak és megfelelő mélység elérése után feltört a víz. Ez az egész szóbanforgó terület közel van a Dunához. A kavicsréteg mindig tartalmaz vizet, a Duna közelében pedig különösen sokat. Midőn tehát a Duna nívóját elérték, felbukkant a víz. A Külső- és Belső-buckák elválasztó vonalában húzódó út egyrésze egykori medermaradvány. A homokvidék ÉNy-i felén, az Alsó-buckák vidékén ismét domináló morfológiai forma a düne. Különösen a HÉV vasúti töltése előtt húzódnak tekintélyes magasságú dünék, melyek teljes mértékben vetekednek az előbb tárgyalt homokterület nagyszerű dünerendszerével. Ezeket a dünéket, buckákat stb., mind erdő fedi. Kivétel csak a Szilágyi-telep, a Hollandi-telep és a Sztraka-puszta, ahol a homokot nem erdő, hanem emberi település köti. Itt típusos homoki település látható. A homokvidék délfelé keskenyedő része a tököli és a kincstári erdő éppen a régi és dús vegetáció, illetőleg a fokozott gondozás miatt már korántsem mutat olyan típusos homokformakincset. A homokterület Tököl község közelében lévő vidéke más szempontból is nevezetes. Ugyanis ott három, ÉNy.—DK. irányú dünén, három őskori temetőt találtak (14), melyeknek gerince alig emelkedik a maximális árvízszint fölé. Ez volt, mint árvízmentes rész, temetkezésre alkalmas. Más őskori emberi nyomok is találhatók. A Duna 1876-i áradása alkalmával egy új medret szakított magának. A víz lefolyása után az ártér felületén cserépedényeket és egyéb régiségeket találtak kimosva (15). Az árvíztől fenyegetettebb rész Tököl—Szigetújfalu-vonal, ezért az 1876-i szakadáson keresztül egy védő töltést készítettek. Tehát a diinéknek emberföldrajzi jelentőségük is volt. c) Csízhegy és környéke. Az első két homokvidék mellett ez már aránylag csak kis folt, de a régebbi időben minden valószínűség szerint nagyobb terjedelmű volt. Ezen a homokterületen újat nem látunk, legfeljebb csak annyiban, hogy a homokja valamivel durvább szemeket is tartalmaz s ebből is látszik, hogy igen rövid útat tett meg. Főleg buckás vidék, de néhány apró düne-rom még felismerhető. Akácos fedi. Egyik-másik helyen, úgvlátszik, a szél, a már megkötött buckát ismét beborította futóhomokkal. d) Ráckevétól keletre fekvő homokvidék. A defláció legszebb jelenségeit talán e futóhomokterületen találjuk meg. Általánosságban összehasonlíthatjuk a Csepel környéki homokvidékkel, de főkülönbség a kettő közt az, hogy míg a Csepel környéki homok már nagyrészt erdővel megkötött, addig itt nagyon kevés és csak egészen fiatal akácost találunk és az 1 A Delibláti homokpusztán előforduló apró tavakat nevezik bará-nak. Szerb szó és mocsarat, semjént jelent.