Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)
1. szám - VI. Korpás Emil: A Csepelsziget
131 Ezek mellett a nagyobb homokterületek mellett a kisebb foltok megemlítése is szükséges. Ilyenek : Öreghegy, Újhegy, Úrgehegy, továbbá a Tököl alatti Szamárhegy (109 m) és a sziget északi felén levő Lakihegy, Sáméhegy (104 m) és Fácánhegy (118 m). Tárgyaljuk ezeket a homokvidékeket sorjában. a) A csepeli, felsőtagi tanyák közti homokvidék. Nagy általánosságban három részre bontható : 1. Az északi bucka vidék, melyre Csepel egyrésze települt. 2. Az ezzel összefüggő, ma is élő futóhomokterület, mely egészen az erdőkig tart és végül : 3. Az erdővel megkötött buckavidék. Az elsőről különösebb mondanivalónk csak az, hogy ott néhány szélmarás keletkezett, amikről későbben részletesebben szólunk. A második rész már itt megérdemli a részletezést Az a rész ugyanis Budapest környékének úgyszólván egyetlen, ma is mozgásban levő futóhomokterülete. A csepeli papírgyártól délre nagyszerű buckákat szemlélhetünk, amelyek között a félig megkötött homokra jellemző formát, néhány szélbarázdát találunk. A szélbarázdák iránya ÉNy.—DK, tehát természetszerűleg a környék főszélirányával megegyezik. Az előhomokterület aránylag kicsi és hamarosan átmegy az erdővel megkötött vidékbe. Valamikor ez az egész terület nagyszerű sivatagi táj lehetett. Erre még a mai megkötött formák alapján is minden nehézség nélkül következtethetünk. A befásított homok ugyanis a morfológiai formáknak, úgyszólván, minden változatát mutatja. Legelterjedtebb mégis a dünék, valamint a buckák nagyszerű rendszere, természetesen megkötött formában. A Duna közelsége esetleg arra a konklúzióra vezethetne, hogy az itt elhelyezkedő dünék, parti dünék, erről azonban szó sem lehet, legalább is a mai formában már nem. Ezek igazi sivatagi formák. Valamikor, amikor a szél a mederből kifújta a homokot, parti diinét mindenbizonnyal épített, de a továbbiakban azok rendes dünékké alakultak át. A legelterjedtebb homoki forma, tehát a düne, aminek iránya nem egészen pontosan ÉNy.—ÉK, hanem kissé Ny. felé hajlik. Ez nagyon fontos ! Hiszen a jelzett irány körülbelül egybeesik a környék főszelének irányával. A magyarázat tehát rendkívül nehéz. Feltételezhetjük azt is, hogy éghajlatváltozásról van szó. Vagy ne menjünk ilyen messze, hanem csak szélirányváltozást tételezzünk fel, akkor a Cholnoky által megállapított futóhomok mozgásainak törvénye szerint (11) a jelzett irányú düne felépítéséhez egy DNy.—ÉK. irányú főszélre volt szükség. Az ilyen irányú főszélről azonban tudomásunk nincsen. (Csepelszigeten való rövid tartózkodásom alatt vagy háromszor észleltem DK.—ÉNy. irányú szelet, de ez természetesen kevés adat.) Általánosságban szabály az, hogy a régibb korok szélirányai megegyeztek a mai szélirányokkal. Legalább is főszelek tekintetében ez a helyzet. Egy különbség azonban van közöttük és ez az, hogy a régibb korok szélirányai, illetve a szelek intenzitása sokkal nagyobb volt, mint a maiaké. Tehát a DK.—ÉNy. irányú szél feltevése helytelen. A főszélnek azonban száraznak is kell lenni, mert ha az csapadékkal jár és ha a szél elég erős, akkor a kiszáradt homokot mozgatja ugyan, de a csapadék nyomán keletkezett vegetáció csakhamar megköti és így már ellenállóképesebb. 9*
