Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

1. szám - VI. Korpás Emil: A Csepelsziget

130 megtámadta az Érdtől Dunaföldvárig terjedő jobb partot, míg baloldalon,, a Csepelsziget mentén számtalan kisebb-nagyobb zátonyszigetet épít, amelyek közül sokat mesterségesen, gáttal már a parthoz csatoltak (11. sz. ábra). Különösen Tököl körül látni ilyent. Ezután ismét meredek part következik, amit Csepelnél kőburkolattal védenek. A vámmentes kikötő szintén ,,kultúr-part". Tőle északra a lepusztult terraszperem következik (12. sz. ábra és a 2. sz. fénykép), így kiinduló pontunkhoz, a ,,Kvassay-zsilip"-hez értünk vissza. Csepelsziget futóhomok területei. A Csepelsziget területén négy nagyobb és több kisebb futóhomokvidéket jelölhetünk ki, amelyek mind jól elhatárolhatók. A homok származását tekintve^ kétségtelenül a Dunából jutott a szél közreműködésével mai helyére. Hogy milyen irányú szél volt a főhomokmozgató, erre a kérdésre a homokformák, különösen a dünék helyzete, iránya miatt már sokkal nehezebb felelnünk, bár úgylátszik, hogy az ÉNy.—DK. irányú szél dominált. Erre a kérdésre a továbbiak során majd még visszatérünk. A Duna hordaléka főleg homok és kavics. A szél a homokot ragadta magával és szállította tovább. A sziget futóhomokterületeit alkotó homokszemek nagyjában koptatottak (9), de ez a koptatottság nem túlságos. Ebből világosan az tűnik ki, hogy a sziget homokja aránylag rövid útat tett meg. Fontos kérdés még az, hogy van-e a szigeten lösz, vagy nincs ? Pápai egyik tanulmányában (10) Makád körül, továbbá Szigetújfalu vidékén beszél löszről, én azonban megfigyeléseim alkalmával ilyent nem találtam. Nem is valószínű, hogy legyen, hiszen tudjuk, a lösz szélárnyékban képződik. Ez a vidék pedig mindvégig szeles. A homokvidékek formakincse főleg bucka és düne, de sok a barkán is. Ezeken kívül pusztuló homokformákat és pedig szélbarázdákat, szélmarásokat is találni. Ezen az aránylag kis területen nagyszerű sivatagi tájak alakultak ki, amiket azonban a modern erdőgazdálkodás nagyjából már bilincsbe vert. Mindazonáltal a sivatagra jellemző, helyesebben a szél nagy erejét bizonyító jelenségek még ma is megtalálhatók. Ilyen például a sarkoskavics (német névvel : Dreikanter), mely a dunai kavicsból a szél ereje következtében alakult ki. A sivatagi tájról Pápai ,,A Csepelsziget és lakói" című, a Földrajzi Közlemények 1890. évi folyamában (10), a 217. oldalon a következőket írja : „Érdekes bolyongani a buckák tömkelegében, melyből még a környék lakója sem könnyen talál ki." Az első nagyobb homokterület Csepel község déli részén kezdődik (a község déli része már buckára települt) és délkelet felé aránylag keskeny csíkban húzódva, egészen a felsőtagi tanyákig tart. A homokformák kinyúlnak egészen a Dunáig, de szigorúanvéve a Duna nem tekinthető morfológiai határnak, mert a buckák a soroksári oldalon messze benyúlnak az Alföldre is. A második és egyúttal a sziget legnagyobb homokvidéke nagyjában Szigetszentmiklós, Tököl és Szigetcsép között helyezkedik el. Harmadik Csízhegy (105 m) környéke. A negyedik Ráckevétól keletre, délkeletre fekszik és morfológiai szempontból a legváltozatosabb.