Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

1. szám - VI. Korpás Emil: A Csepelsziget

123 bizonyos. Ezt mutatja a tétényi plató keleti meredek pereme is (3), sőt tudomásunk van arról, hogy a plató elvetődött mészkövei hosszú ideig kiálltak a Duna medréből. Ezek jégzajláskor torlódást okoztak, mert az úszó jégtáblák fennakadtak bennük. Emiatt azokat a mult század végén robbantásokkal eltávolították. A szarmatamészkő a soroksári Duna-ág mentén ismét felmerül. Igen szépen látni a mészkövet a pesterzsébet-csepeli híd közelében. Alább, Soroksár felé máshol is előbukkan. Az említett két képződményen kívül, azonban a Duna-ág rendezése és a híd alapozása közben idősebb rétegek jelenléte is kiderült (4). Ugyanis a mederben robbantott fenéksziklák alsó mediterrán-homokkőrétegekből kerültek ki. Geológiailag a Csepelsziget északi része elég változatos. Hogy azonban a geológiai viszonyok dél felé milyenek, azt még kellően nem tárták fel, de minden bizonnyal egyszerűbb lesz az északi résznél, amennyiben a pannóniai rétegekre nyilván azonnal a Duna hordaléka települt. A sziget keletkezése. A sziget kialakulása teljesen tisztázott probléma. Strömpl mutatott rá előadásaiban arra, hogy a Csepelszigeten ferdén húzódó egykori folyómedrek tanúsága szerint a sziget nem egy, hanem sok kisebb-nagyobb szigetből alakult ki (5). Ebből pedig az következik, hogy nem keletkezett egyszerre, hanem csak fokozatosan csatlakozott egymáshoz egyik kisebb sziget a másik után. Az összenövések mind a mai napig tartanak, ennélfogva számtalan példát figyelhetünk meg mind a soroksári, mind a budafoki Duna mentén. Különösen alacsony vízállás idején rengeteg homok- vagy kavicszátony emelkedik a víz tükre fölé. További fejlődés során újabb homok, iszap, hulladék (ágak, gyökerek stb.) rakódik rá, lassan ellepi a fű, majd a fűz- és a nyírfa. Egész kis erdő keletkezik, amit még esetleg egy keskeny meder választ el a főszigettől. A kicsiny sziget már magasabb vízállás esetén ellenáll az eróziónak, hiszen a gyökérzet már stabilizálja a talajt, sőt újabb hordalék telepszik reá. Ezután a szigetek közti meder töltődik fel, ellepi a medret a hinár és más vízinövény, a soroksári Dunán főleg a nád. Lassan a szél homokot, port fúj reá és a kis sziget rövidesen a főszigethez csatlakozik. Emellett az ember munkája is igyekszik a csatlakozást előmozdítani és pedig olyanformán, hogy a szigetet alsó és felső végén a parttal kőgáttal köti össze. Sőt elég csak az alsót összekötni és máris feltöltődik a partok közti rész. Erre kitűnő példát figyelhetünk meg Tököl környékén. Ezek szerint tehát típusos zátonyszigetekről beszélhetünk. A Csepelsziget területének nagyrészén földművelést folytatnak, tehát a felszín főleg szántóföld. Az évente többször megismétlődő szántás a térszínt lassan olyannyira kiegyengette, hogy az egykori medrek felismerése ma már sok helyen teljesen lehetetlen. A következőkben mégis a ma még felismerhető, egykori medrek helyét igyekszem kimutatni. (Lásd a mellékelt morfológiai térképet 1. ábra). A sziget régi medrei. A sziget kialakulását főleg két erőre vezethetjük vissza, mégpedig az erózióra és deflációra. A szigetet úgyszólván mindenütt alluvium fedi, vagy legalább is alluvium fedte és csak erre az alluviumra építette a szél a buckákat, amikről majd külön fejezetben emlékezem meg.