Vízügyi Közlemények, 1934 (16. évfolyam)

1. szám - VI. Korpás Emil: A Csepelsziget

A CSEPELSZIGET. írta: KORPÁS EMIL. A sziget helyzete és leírása. Budapest déli részén, a Gellérthegy alatt a Duna elhagyja a hegyvidéket, völgye nyíltabbá szélesedik, esése némileg csökken és a folyó gyengén alsó-szakaszjellegű lesz. Alsó-szakaszú mivoltát már előbb is több sziget jelzi (Margitsziget stb.), de a szétoszlásra való hajlandóság a déli összekötő vasúti híd után még egy nagyszerű példában jelentkezik, mert a folyam szétágazása következtében Budapest környékének legnagyobb szigete, a Csepelsziget keletkezett. Az egyben nemcsak a környéknek, hanem a Dunának is legnagyobb szigetei közé tartozik, hiszen terjedelemben azonnal a legnagyobb sziget : a Csallóköz, után következik. Hossza kereken 50 km, szélessége változó. Legszélesebb Szigetszentmiklósnál és Makádnál. Mindkét helyen 7 km. Legkeskenyebb Szigetújfalu és Szigetszentmárton közt : 4 km. A mai Duna völgyének tengerszint feletti magassága (természetesen a szigethez tartozó részen) átlagosan 95-5 m. A sziget legmélyebb helyét Lórévtől keletre, illetve Makádtól északra találjuk, mindkét helyen 96 m. Magasabb térszín csak a homokterületeken alakult ki, amennyiben a legmagasabb pontot : 122 m-t a csepeli erdő keleti oldalán, közel a soroksári Dunához, egy dünén találjuk. A számadatok világosan mutatják, hogy a relatív magassági különbség még 30 m sincs. Általánosságban említést érdemel a magasságokkal kapcsolatban az, hogy az alföldi ember a homokbucka terület kiemelkedőbb részeit ,,hegy"-nek nevezi. Ezt Csepelszigeten is tapasztalhatjuk. Például Szigetszentmiklóstól északra : Leshegy (105 m), Tököltől délre : Szamárhegy (109 m), Szigetújfalutól délre : Újhegy (100 m), Öreghegy (100 m) stb. Pedig ezek alig 3—10 m-es homokbuckák. Tudjuk, hogy a Duna-völgy vác-apatini szakaszán törésvonal vonul végig, de a Duna beágyazódása nem pontosan a szerkezeti vonal mentén történik. Schilling (1) szerint a Csepelsziget tulajdonképen már dunántúli terület, mert az alföldi geológiai képződményekhez viszonyítva idős rétegeket állapítottak meg. Halaváts ugyanis a soroksári Duna-ágból szarmata-képződményeket ismertet, Cholnoky pedig a Csepelszigeten mediterráneus üledéket talált. Mindezek a régibb képződmények azonban a tájképből nem tűnnek ki, nem mutatnak dunántúli tájtípust, sőt határozottan Alf öld-jellegű táj. Hiszen feltöltődés. Csepelsziget a Duna alluviális völgysíkjához tartozik és, hogy a sziget északi részén a Duna nem tektonikus vonalat követ, azt Cholnoky a soroksári Duna partján és a szigeten talált miocén-mészkövekkel igazolja. (2). Bizonyítja ezzel azt, hogy ott a völgy sík folyami erózióval alakult ki. Hogy árkos süllyedést nem követ e vidéken a Duna, az kétségtelen, de hogy süllyedt terület határához közel vagyunk, az