Vízügyi Közlemények, 1933 (15. évfolyam)

1. füzet - VI. Trummer Árpád: A Hernád mellékvizeinek rendezése

158 56,523-60 P, a hidakra 14.555-98 P, a bujtatóra 21,609 P, a csőáteresztőkre 1800 P esik, míg a többi a területkártalanításra és a munkavezetésre marad. Az érdekelt ártér 1112-5 kat. hold, amelyre az összköltség 85%-a jutna. A fennmaradó részt érdekeltsége arányában Felsőméra község, az államvasutak és az állami útialap viseli. Az érdekelt terület egy kat. holdjára eső hozzájárulás kereken 95 pengő, amit, vagy az ennek megfelelő évi törlesztést a mai gazdasági helyzet miatt az érdekeltség nem képes viselni. Ezért a munkálat végrehajtásának időpontja eléggé bizonytalan. VI. A Garadnai-patak. A Garadnai- vagy más néven Peíri-patak, aCsereMí-dombhát délkeleti lejtőjén ered és Hernádpetri, Hernádvécse, Szölled és Garadna községeken áthaladva, a Kishernád-Bársonyos malomcsatornába ömlik. (25. ábra.) A patak vízgyűjtőterülete a MÁV. kassai fővonalán levő híd felett 12 km hosszú és átlagosan 3-5 km széles. A 37 km

2 nagyságú terület dombosvidék hosszúkás alakú, agyagos, féUg vízálló talajú. A vízlefolyási viszonyok mérlegelése alapján a legnagyobb árvízmennyiséget 16-65 köbméterben állapították meg, ami a vízgyűjtő minden km

2-ről 450 liter másodpercenkénti vízhozamányt jelent. Ez az aránylag nem jelentékeny vízfolyás mindamellett a múltban számos nagy árvizet okozott. A patak szabályozásának terve először az 1878. évi rendkívüli árvíz után merült fel. Ez alkalommal fölvett adatok alapján a kassai m. kir. államépítészeti hivatal számításokat végzett és az árvíz mennyiségét másodpercenként 60-50 köbméterben állapította meg. Ez a nyilvánvalóan túlzott adat onnan ered, hogy a malomcsatorna által visszaduzzasztott vízszínt fogadták el a meghatározás alapjául. Ezt az eredményt már akkor is túlzottnak tartották, amit az jellemez, hogy a tervezésnél elegendőnek tartották az új medret 30 m

3 levezetésére megépíteni. A pataknak a Hernádba való levezetését ekkor 31.554 köbméter földmozgósítással tervezték. A medret 3 méteres fenékszélességgel, 45°-os oldallejtőkkel, 2-70 méteres vízmélységgel, továbbá 1-081 és l-923%

0-es eséssel tervezték. A Bársonyossal műtárgynélküli nyílt keresztezés volt gondolva. A költségek ismeretlenek. Ezt a tervet az újonnan alakult kassai kultúrmérnöki hivatalnak adták át. Az ügy további folytatása azonban elmaradt. A kérdés újból csak 1893-ban merült fel, nyilván az ez évben lefolyt újabb kivételes nagyságú árvíz hatása alatt. Az újabb terv érdekében a kassai kultúrmérnöki hivatal 1895-ben újabb felvételeket csinált. Ennél a tervnél a 36 km

2-ben megállapított vízgyűjtőterületről 500 literes lefolyást vettek fel a „rendes záporok és a hóolvadásből keletkező árvizeknél", ami másodpercenként 18-0 köbméteres vízmennyiséget ad. Az említett felvételt 1904-ben kiegészítették és ez alapon a hivatal a végleges tervet 1906-ban 716. sz. alatt 74.300 К költségelőirányzattal adta ki. Ennek a tervnek alapján azonban nemcsak az új mederből álló alsó szakaszt rendezték volna, hanem a budapest—kassai állami úttól fölfelé eső részt is, utóbbit az 1885. évi XXIII. t.-c. 40. §-a alapján. A 37 km

2-es vízgyűjtőről lefutó legnagyobb árvizet ennél a tervezésnél 16-8 m

3mpben vették fel. A vízgyűjtőn 1893-ban 58-5 mm-es csapadék volt, ami 33%-os lefolyási tényezőnél a Mogyorós patak beömlése felett 5-0, alatt 8-4 m

3-t ad, aminek kétszeres, tetőzési értéke adta meg a 16-8 köbmétert, ami megfelel az újabb tervezésnél alapul vett 16-65 köbméternek.