Vízügyi Közlemények, 1933 (15. évfolyam)

1. füzet - VI. Trummer Árpád: A Hernád mellékvizeinek rendezése

112 zéssel: fokok), amelyeken át az árvíz először lép ki az ártérre, ahol igyekszik a még meglévő régi medrek maradványaiként meglévő mélyedéseket (ereket) kitölteni. Az így kiöntött árvizek részben a Kishernád—Bársonyosba, részben a Hernád-folyó hernádbüd—ináncsi jobboldali mellékágába húzódnak vissza. Ilyen kiöntési helyek vannak a hernádszurdoki duzzasztómű felett, továbbá Vizsoly és Felsőméra községek határában. Az így elöntött területet mintegy 2500 kat. holdra becsüljük. A mezőgazdasági kultúra térfoglalásával az említett mellékvizek rendezetlensége mindtöbb panaszra szolgáltatott okot és az érdekeltek mindjobban kívánták a káros kiöntések megszüntetését. Ez vezetett 1884-ben az ,,Alsó Hernádvölgyi Vizitársulat" megalakulására, amely azonban különböző érdekű területeket egyesítvén magában, nem tudta az egységes vízrendezés kérdését megoldani s végül feloszlott. A társulat működésének csupán annyi eredménye volt, hogy a mult század utolsó évtizedében a kassai m. kir. kultúrmérnöki hivatal hozzáfogott a mellékvizek rendezésére vonatkozó tervezéshez. A tervek elseje a Szikszó környékén átvonuló Vadász-patakra vonatkozott, aminek áradása 1893-ban nagy károkat okozott. Ez a terv 1898-ban készült el. Ezt követték a Vasoncza-patak, majd a Garadnai-patak rendezésére vonatkozó tervek. Időközben a Kishernád—Bársonyos Malomtársulat vízimüvei hatósági rendezés alá kerültek s ennek során elvként mondották ki, hogy a társulat ugyan tűrni tartozik a mellékvizeknek a csatornába való beömlését, de az így előálló károkért nem tartozik kártérítéssel. Az egyes mellékpatakok érdekeltségét pedig kötelezték az árvizeknek olyan elvezetésére, hogy azok a malomcsatornát elkerüljék, így az egyes patakoknál a malomcsatornától a Hernádig terjedő új medrek létesítése vált szükségessé. A társulat csatornáját ugyanis másodpercenkénti 3 m

3 víz vezetésére engedélyezték, amely vízmennyiség az összes jobboldali mellékvizeknek több mint 100 köbméteres legnagyobb vízhozományához képest elenyészően csekély s így csakis a Hernádba való bevezetés jöhetett számba, mert a 70 kilométeres malomcsatorna megfelelő kibővítése aránytalanul több költséget jelentett volna. Igaz ugyan, hogy a malomcsatornán Alsófügöd és Forró községek határában egy-egy árapasztó létesült, ezek hatása azonban csakis a felsőbb Garadnai- és Béluspatakok árvizeire érvényesült, s az alsóbb két patak a csatorna medrét mégis megtöltötte. Mikor az árvizes esztendők elmaradtak, az érdekeltek a munkálatok sorsa iránt nem tanúsítottak nagyobb érdeklődést. Egyedül a Vadász-patak ügye haladt — bár lassan — előre, úgy hogy 1910-ben a munkálatot engedélyező I. fokú véghatározat is napvilágot látott. A mellékvizek renelezésének kérdését az 1913. év vetette előtérbe, amikor az augusztusban lefolyt rendkívüli Hernád-árvízzel egyidőben az összes mellékpatakok is kiáradtak. Az előzetes esőzéssel már amúgy is átitatott vízgyűjtőterületekre augusztus hó 7-én heves felhőszakadás hullott le, mely a mellékvizeken hatalmas árvizet okozott. A Kishernád—Bársonyos malomcsatorna képtelen volt a beléje zúduló vizeket tovább vezetni.

s azok visszaduzzadva, a Hernádvölgy alacsonyabban fekvő közüégeit öntötték el. így víz alá került Garadna, Novaj,