Vízügyi Közlemények, 1932 (14. évfolyam)

2. füzet - VI. Vas Leó: Kultúrmérnöki tevékenység Csehszlovákiában

128 A Körösök szabályozása és az árvédelmi töltések kiépítése megemelte ugyan az árvízszínt — és ennek, a tiszai árvízszín helyi emelkedésére, is megvolt a maga hatása —, de nagy eredményeknek kell tekintenünk, hogy a szabályozás óta a Felső-Tisza és a Körösök árvizei kedvezőbben találkoznak össze. A keskenyebb völgyű és nagyobb esésű Maroson az átvágások száma kisebb. Itt inkább a kisvízi hajózóút megjavításán és a szakadó partok megkötésén volt a munkálatok súlypontja. A Béga szabályozása óta teljesen új mederben folyik, összeköttetésbe jutott a Duna közvetlen mellékfolyójával a Temessel és csatornázva is lévén, a Tisza vízjárására gyakorolt befolyását teljesen elveszítette. A mellékfolyók szabályozását legnagyobb részben az 1850—1880 közti időben hajtották végre, de egyes vízfolyásokon és főként helyi jelleggel már a XVIII. század második felétől kezdve folytak munkálatok. 5. A szabályozás eredményei. Kiegészítő munkálatok. A felsorolt munkálatok révén a Tiszavölgyében kiépült 3555 km töltéssel 4-5 millió kat. holdat ármentesítettek. (Ez a töltésezés következtében megemelkedett árvízszín által veszélyeztetett terület. Az ősi ártér 3,370,000 kat. hold volt.) A hatalmas munkáról fogalmat nyerhetünk, ha megemlítem, hogy a Pó-nak a Ticino és Panaro beömlése közti szakaszán 525 km-es töltés 1-2 millió kat. holdat véd ; a Loirevölgvében 483 km-es gát 160,000 kat. hold ármentesítését biztosítja, sőt Hollandia ármentesített és lecsapolt területe is csupán 2-3—2-4 millió kat. holdra tehető. A mostanában sokat emlegetett hollandiai Zuyder-Zee lecsapolásánál 390,000 kat. hold szárazzá tételéről van szó. A nagy ármentesítési programmnak az eddig elmondottak csupán első részét jelentik. Az árvédelmi töltések rendszere megakadályozván a védett területekre hullott csapadék szabad lefolyását, belvízlevezető hálózatról és az így összegyűjtött csapadékvizeknek a töltéseken való átvezetéséről — illetve árvizek idején átemeléséről — kellett gondoskodni. Az óriási feladatot, a belvízrendezést is vállaló társulatok végezték el, nagyobb részében 1875—-1914 között. Ennek során 9183 km csatorna, 4230 belvíz-zsilip, áteresz, illetve tiltó és kapcsolatosan 2586 híd épült. A belvíz átemelését a befogadó magas vízállása esetén 93 szivattyútelep 120 m

3/sec összteljesítménnyel végzi.

1 A belvízrendezéssel kapcsolatban hajtották végre az Alföld kiterjedt mocsarainak lecsapolását is. (Sárrét, Ecsedi láp, Szernye-mocsár stb.) Az Alföldön végrehajtott munkálatokkal párhuzamosan azonban a hegyvidéken is dolgoztak. A vízjárás szabályozására és a hordalékmozgás meggátlására nagyarányú vízmosásmegkötések készültek, különösen az Erdélyi medence számos helyén, valamint a Zagyva és Bodrog völgyében. Azoknak a nagyszabású és részletes tanulmányoknak, melyek a forrásvidékeken létesítendő tárolómedencékre vonatkoztak, amelyekkel nemcsak a vízierő kihasználása, hanem az árvizek csökkentése és a kisvízi hozam emelése is lehetséges lett volna és amelyeknek a nehezebb része : a beható hidrológiai anyaggyűjtés, már teljesen bevégeztetett, csak a világháború, illezve a Tiszamedence azt követő feldarabolása vetett véget. 1 1913. évi adatok. A belvízrendezö hálózat a világháború után hatalmasat fejlődött, de az utódállamok részéről nem állanak rendelkezésre statisztikai adatok.