Vízügyi Közlemények, 1932 (14. évfolyam)
2. füzet - III. Lászlóffy-Böhm Woldemár: A Tiszavölgy
A TISZAVÖLGY. Vízrajzi leírás és a vízimunkálatok ismertetése.* 1833—1932. írta : LÁSZLÓFFY-BÖHM WOLDEMÁR. (21 ábrával és képpel.) A) Vízrajzi ismertetés. 1. A folyó általános leírása. A Kárpátok koszorúzta medence keleti felének vizeit a Tisza gyűjti össze és viszi a Dunába. A kereken 1000 km hosszú folyó az Északkeleti Kárpátokban ered és délnyugat, majd északnyugati folyás után néhány nagyobb patakkal bővülve Tiszaújlak közelében a síkságra ér. Onnan nyugatnak folyik, felveszi balról a Szamost, majd hirtelen irányváltozással északnak veszi útját, míg Csaptól még élesebb fordulattal délnyugat felé folytatja pályáját. E szakaszon a Bodrog és a Hernáddal bővült Sajó a megemlítendő mellékfolyói. Szolnok városánál a jelentéktelen Zagyva ömlik a Tiszába. A folyó onnan egyenesben mérve is több, mint 200 km-en a Dunával párhuzamosan, délnek halad. Ütközben három fontosabb mellékfolyó vizét fogadja be : a Körösét, a Marosét és a Bégáét. Ez utóbbinak beömlése már a dunai torkolathoz esik közel. (1. ábra. A Tiszavölgy hegy- és vízrajzi térképe.) 2. Vízválasztók és domborzat. A 157,135 km 2 nagyságú vízgyűjtőterületet északnyugattól délkeletig 700— 2500 m tengerszint fölötti magasságig emelkedő hegységek láncolata öleli körül, amely hegylánc gerincvonala egyben a világháború előtti Magyarország természetes határa volt. Délnyugat, de különösen nyugat felől, a Duna-Tisza közének szeszélyes homokhátai között a vízválasztó elmosódott, sőt a belvízrendező munkálatok révén változó is. A vízimunkálatok következtében a vízgyűjtőterület folytonosan növekszik, mert a vízlevezető csatornák természetes befogadója a Nagy-MagyarAlföld legmélyebb vonalán húzódó Tiszameder. A síkságból hirtelenül kiemelkedő Kárpátok hegy koszorújával körülzárt medencét a középtájon az 1800 m-ig emelkedő Bihari hegyek két részre osztják. Nyugatról a 100 km széles és északkeletre is kinyúló síkság a Tisza tulajdonképeni völgye : a geológiai időkből fennmaradt tengerfenék, 80 m átlagos tengerszín fölötti magassággal. Keletről a 2—500 m átlagos magasságú dombvidék, az úgynevezett Erdélyi medence jellemzi a domborzatot. Egészben véve a vízgyűjtőterületnek 45%-a síkság, 31%-a dombvidék és 24%-a a hegyvidék. 1 Ez az ismertetés eredetileg a Mississippi-szabályozás vezetősége részére készült, amely behatóan érdeklődött Európa legnagyobb ármentesítése és esésviszonyaiban a Mississippihez igen közelálló Tisza szabályozása iránt.
