Vízügyi Közlemények, 1932 (14. évfolyam)
2. füzet - I. Dr. Benedek József: A Duna 1926. évi árvize a Drávatorok környékén
63 drávai árhullámmal, amelyik Barcson 1898 június 20-án tetőzött, akkor kalkulációnk szerint Gomboson mintegy +865 cm-es vízállás következnék be. Ennek a tetőzésnek körülbelül 8500 m 3/sec közepes tömeg felel meg, a magassági kulminációt megelőző tömegmaximum pedig 8800—9000 m 3-re becsülhető. 7. A középvizek emelkedése Apatinnál. A jugoszláv jelentés 3. fejezete többek közt a különböző árvizek esésének az összehasonlításával is foglalkozik. Habár teljesen egyetértünk azzal a megállapítással, hogy az árvizek esése Gombos felett általában csökkent, Dálja alatt pedig növekedett, még sem tartjuk fölöslegesnek annak hangsúlyozását, hogy tisztán az árvízszínek eséséből még a legszabályosabb csatorna esetében is csak nagy óvatossággal lehet helyes következtetéseket levonni, mert hiszen tudvalevő, hogy a hirtelen áradások hulláma sokkal jobban ellapiü, mint a lassú üteműeké, tehát az elsőknek az esése nagyobb, mint az utóbbiaké. Ha tehát például valamely szabályos csatornában egymásután két ilyen különböző jellegű árhullám vonul le, az esések különbözőségéből még nem szabad a csatorna ,,vízjárásának" a megváltozására következtetni. Még sokkal nagyobb óvatossággal kell vizsgálni az olyan folyószakaszokat, amelyeket jelentékeny mellékfolyó is táplál. Két, Pakson, vagy Baján még egyforma magasságon kulminált árhullámnak esése a Dráva torkolata alatt egészen más lehet aszerint, amint a Dráva egyidejűleg sok, vagy kevés vizet szállít a Dunába. Ha sokat, akkor az esés a Drávatorok felett sokkal kisebb lesz, mint mikor keveset szállít. Ezen a szakaszon tehát csak azoknak az árhullámoknak a közvetlen összehasonlításától várhatunk értékes eredményeket, amelyeknek az idejében úgy a Duna, mint Dráva közelítőleg ugyanazt a mennyiségű vizet szállították. * * * A jugoszláv jelentés 3. számú mellékletén az esések kimutatásában feltűnő, hogy a legnagyobb látszólagos eséscsökkenés Bezdán és Apatin közt van. Ennek közelebbi vizsgálata érdekes megállapításra vezetett, amelyet nem tartunk fölöslegesnek itt is közölni. Több ízben kifejezést adtunk már annak a véleményünknek, hogy valamely folyószakasz vízjárásának vizsgálatánál nem elég csak az árvizeket tanulmányozni, mert ez egyoldalú, s nem ad elég helyes képet a mederváltozásáról, hanem szükséges, hogy az alacsonyabb vizeket is tanulmány tárgyává tegyük. Mi tehát kikerestünk az 1900—1916. évek közötti időszakból néhány egész egyforma jellegű áradást, még pedig olyanokat, amelyeknek a 2. fejezetben előadott módon számított gombosi közepes tömege 2840 és 3110 m 3/sec, mohácsi tetőzésük meg 323 és 362 cm között volt, tehát úgy a gombosi közepes tömeg, mint a mohácsi tetőzés igen szűk határok közt változott. A mondottak után talán fölösleges hangsúlyozni, hogy a barcsi vízállás is közel egyforma volt valamennyi árhullám alkalmával. Î.Ezeknek az árhullámoknak a felsorolását a 21. táblázat tartalmazza. Mint a táblázat utolsó két rovatából látható : a gombosi tömegnek dunai része minimálisan 83-4%, maximálisan pedig 86-5%, tehát az árhullámok valóban azonos jellegűek voltak.
