Vízügyi Közlemények, 1931 (13. évfolyam)

1. füzet - II. Sajó Elemér: Emlékirat vizeink fokozottabb kihasználása és újabb vízügyi politikánk megállapítása tárgyában

75 A kikötőkormánybiztosságnál a szükséges építöfelszerelés — amely ott a fel­adatát már túlnyomólag befejezte — számbavehető mennyiségben áll rendelkezésre. Gondoskodni kell arról, hogy ez a felszerelés a kikötői munkálatok befejezése után a vízimunkálatok házikezelésű szervezete részére tartassék fenn. Ennek a szervezetnek alapjában úgy kell organizálva lennie, mint egv nagy és jól szerve­zett vállalatnak. Ha az állami kőbányákat, a két hajó- és kotróparkot (szegedit és csepelit), azután a balatoni és a Sió-munkálatoknak a vezetőségeit egységes irányítás alá lielyeznők, máris tekintélyes arányú egységes építési üzemi alapelvek szerint dol­gozó apparátus állana rendelkezésre, amelyhez fokozatosan hozzá lehetne illeszteni a szükséghez képest kirendelendő speciális építőszerveket, kirendeltségeket. Termé­szetesen felesleges volna ide koncentrálni azokat a munkákat, amelyeket a folyam­és kultúrmérnöki hivatalok is jól el tudnak végezni. A házikezelésű szervnél vagy csoportnál gondoskodni kellene arról is, hogy azok az ismeretek és tapasztalatok, amelyek a budapesti kikötő és a soroksári Dunaág óriási terjedelmű kisajátításánál szereztettek és amelyek az államra nézve igen nagy értéket képviselnek, el ne kallódjanak, hanem konzerváltassanak. Ismeretes, hogy nagyobb terjedelmű kisajátítások arra kellően fel nem szerelt hivataloknál, vagy építő szerveknél milyen nagy nehézségeket okoznak és sokszor anyagilag is hátrányosak a kincstárra nézve. Itt a kisajátításokkal kapcsolatban még csak azt említhetjük meg. hogy — amint ez részben a budapesti kikötőnél is történt és mint külföldön általánosan szokásos - új művek építése alkalmával célszerű egyrészt a jövőbeni fejlesztésre, másrészt az új beruházás folytán várható értékemelkedésre való tekintettel a területek nagyságát jó bőven megállapítani, hogy a bekövetkező értékemelkedésből az állam is részesedjék (betterment). Az ilyen értékemelkedések haszna megkönnyíti a további beruházásokat. Vizimunkálatok tervezésénél és a kisajátítások megállapításánál okvetlenül gondoskodni kell arról, hogy a közegészségügyi szempontból annyira jelentős, erősen fejlődő vizisportoknak (evezés, úszás, strandfürdők, vitorlázás, week-end­telepek stb.) igényeit is ki lehessen elégíteni. Ez a kincstárra nézve rendszerint anyagi szempontból is előnyös, mert a jól látogatott ilyen telepek bérlői kedvező béreket képesek fizetni. XVII. VÍZ M EST ERI ISKOLA. A viziépítkezések olyan kényesek, a végrehajtásnál oly sok tapasztalatra, gyakorlati fogásra van szükség, hogy nem eléggé jártas munkavezetők egyetlen elhibázott eljárással is úgyszólván helyrehozhatatlan károkat okozhatnak. Éppen ezért a tiszti személyzet, a mérnökök mellé szükség van jól válogatott, gyakorlott, megbízható műszaki altiszti személyzetre is. Ezeknek nevelése céljából állították fel 1879-ben a kassai kultúrmérnöki hivatal mellett az állami vízmesteri iskolát. Az iskola tanári teendőit a téli félévben a kassai hivatal mérnökei látták el ; nyáron át pedig a növendékek be voltak osztva gyakorlatra a különböző hivatalokhoz. Mikor a kassai hivatalt és az ottani jól megszervezett és felszerelt vízmesteri iskolát az összeomlás elszakította, egy ideig nem volt mód újabb vízmesterek kiképzéséről való gondoskodásra.

Next

/
Oldalképek
Tartalom