Vízügyi Közlemények, 1931 (13. évfolyam)

1. füzet - II. Sajó Elemér: Emlékirat vizeink fokozottabb kihasználása és újabb vízügyi politikánk megállapítása tárgyában

37 Hasonlóképen aktuális feladat — mert a már meglevőnek fejlesztését célozza —- a Körös csatornázásának (hajózhatóvá tételének) a folytatása is. Mindez csak néhány kiragadott olyan feladat, amely már a priori indokoltnak látszik. Természetesen nagyon alapos és részletes tanulmányoknak, tervezéseknek, előmunkálatoknak kell eldönteniök azt, hogy az indokoltnak látszó fenti és egyéb munkálatok közül melyek kerüljenek, milyen módon és milyen sorrendben végrehajtásra. Mindezek az előtanulmányok — amelyeknek úgy a közgazdasági, mint a műszaki szempontokra is ki kell terjeszkedniük — természetesen bizonyos, bár aránylag nem nagy költségeket igényelnek. De nyilvánvaló, hogy a jövő munkaprogrammjának szilárd megalapozása céljából végzett alapos előmunkálatok a legrentabilisabb beruházás, mert ilyen módon el lehet kerülni a későbbi tétovázást, irányváltozásokat és nagy tőkék kárbaveszését. Az alábbiakban a víziútprogramm egyes munkacsoportjaira vonatkozólag adunk elő olyan szempontokat, amelyek már részletesebb előtanulmányok nélkül is helytállóknak látszanak és részben már megszabják az előmunkálatok irányát is. a) Atrakodó-kikötők. E téren kétségtelenül legsürgősebbnek látszik a budapesti új kikötő további fejlesztése. A kikötő terve olyan arányokra készült, a jövőbeni fejlesztésre szánt területek olyan bőséges mértékben vannak kisajátítva, hogy a továbbfejlesztés, amelynek tempóját a forgalom szabja meg, semmiféle műszaki akadályba nem fog ütközni. Az erre vonatkozó minisztertanácsi határozat értelmében a bővítési, továbbfejlesztési munkálatoknak a végrehajtása szintén a földmívelésügyi minisztérium feladata lesz, amelyik a vízimunkálatokban és a kikötők építésében már begyakorolt mérnökökkel és a megfelelő felszereléssel rendelkezik. Mivel egy-egy újabb kikötőrész megtervezése és kiépítése 2—3 évet vesz igénybe, már nagyon aktuális azoknak a szükségleteknek a megállapítása is, amelyek még csak 3—5 év múlva fognak felmerülni. Tekintettel arra, hogy a vámmentes kikötő első fázisa gyanánt kiépített létesítményeket máris lefoglalta a forgalom, sürgősen meg kell állapítani a fejlesztés menetét és módját, a vámmentes kikötőben még létesíthető tárházak és egyéb létesítmények építésének programmját és — ha a tanulmányok ezt eredményeznék — a legközelebbi medence kiépítésének közelítő időpontját. Rendkívül aktuális az összekötő vasúti híd alatti szénkikötőnek (a régebbi ú. n. sziget vágánynak) darukkal való ellátása, mert ezt a kitűnő és a városhoz is közel fekvő, jelentékeny költségekkel előállított partrészt csakis így lehet tökéletesebben kihasználni. A csepeli első ipari kikötő-medence használatba helyezésére már folyamatban vannak az intézkedések. A petróleum-medence környékét is annyira lefoglalták az érdekeltségek, hogy máris fontolóra kell venni a bővítés kérdését. A soroksári Dunaágat is csak úgy lehet a forgalom szolgálatába állítani, hogy megoldjuk az egyes községek mellett létesítendő helyi kikötők kérdését. A budapesti egyéb kikötőproblem,ák közül kétségtelenül a legaktuálisabb az újpesti kikötő kérdésének a megoldása. 3*