Vízügyi Közlemények, 1931 (13. évfolyam)

2. füzet - V. Rohringer Sándor: Az Alföld öntözése

92 zottak el. A legsürgősebbnek vélném az Alföld öntözésének kérdésében azt, hogy előbb tudjuk meg, hogy hol, mit, miért akarunk és mit érdemes öntözni, mert csak a különböző folyómenti vidékekre kiterjedő mezőgazdasági, gazdaságpolitikai és szociális, továbbá technikai és agrogeológiai vonatkozású tanulmányok alapján kaphatja meg a mérnök a konkrét tervezési feladathoz szükséges adatokat. Örömmel állapítom meg a fölmívelésügyi minisztérium vízügyi főosztályának a műszaki feltételek korlátozására irányuló céltudatos törekvését, de kívánatos volna, hogy a feladat más oldalról is alapos tanulmányok tárgya legyen. Itt meg kell emlékeznem arról, hogy sokan úgy értelmezik e tanulmányokat, mintha azok főcélja a szikesek öntözése lenne. Ez merő tévedés ! A szikek kérdése általában úgy a lecsapolásoknál, mint az öntözéseknél szóló vitákban túlságosan előtérbe jutott, az öntözés magasabb szempontjainak rovására. A szikek öntözése csak velejárója lehet a jó területek öntözésének és mivel a szik öntözését főképen a mésztartalmú szikekre javasolták, ezeknek az öntözésére a Pestvármegyei Dunavölgy lecsapoló és Öntöző Társulat kebelében bőven nyílik alkalom. Miután az egész Alföldet öntöző csatornákkal behálózni nem lehet, minden módon, úgy közigazgatási, mint pénzügyi és technikai eszközökkel elő kell segíteni a kutakkal, talajvízzel, avagy artézi vízzel való öntözést is, különösen az egymáshoz közelfekvő tanyákra való tekintettel. Ilyen célból olyan öntöző kúttársaság alakítása is indokolt, melyek több gazdaságot foglalnak össze és egy-egy oázis keletkezését jelentené az aszályos Alföld területén. Ki kell térnem még a hajózó csatornákból való öntözés gondolatára is. A hajózás és öntözés sehol sem férnek meg jól csatornában, mert az áramló víz a hajóvontatást hátráltatja s a csatornát is rongálja, bár a kétféle célt szolgáló csatornára elég sok példa akad, különösen Felsőolaszországban. A nálunk tervezett DunaTisza csatornák közül ma a hajózást tápláló területeknek — Mármaros, Erdély és a Bánság elveszte — a búza bizonytalan piaca miatt aktuálitása csekély, különösen abban a változatban, mely a hajózást és öntözést együttesen szolgálhatná ki és mintegy 50 m

3 öntöző vizet vezethetne ki a Dunából a Tiszavölgyébe, jelesül a Budapest—csongrádi mély bevágású csatorna nagy költsége és technikai bizonytalanságai (mély bevágás stb.) miatt is nagy tőkét igényel és meddő befektetésnek látszik. Ma már talán megállapítható, hogy milyen súlyos obiigóba keveredett volna a magyar állam annak az ajánlatnak elfogadása esetén, mely közel 300 millió befektetésnek 50 évre szóló kamat biztosításával vállalkozott volna a csatorna megépítésére. Es mikor az öntözések annyi előfeltételéről beszéltem, még különösen hangsúlyozni kívánom azt is, hogy a közöltekben az összes előfeltételek felsorolását nem merítettem ki. Az öntözések sikerének még egy mellőzhetetlen s talán legelsősorba helyezendő előfeltétele a velejáró intenzív munka. A sokat emlegetett és irigyelt bolgárkertésznél nem a víz, nem is a trágya a nyereség egyedülálló tényezői, hanem a legelső, a szerény igénytelenség, az egész napon, a kora reggeltől estig dolgozó bolgár kertész vasszorgalmú munkája, mely nélkül sem a trágyázás, sem a víz nem hozná meg az eredményt. Ezt az odaadó munkát és hozzáértést kell elsősorban bevinni az öntöző gazdálkodásba. A vízzel való okos gazdálkodáshoz tartozik az a mívelés is, amelyet Beliczay Endre hozott fel felolvasásában. Ez a dray-f

arming, amely a föld mélyebb megdolgozásával a csapadéknak sajnos,