Vízügyi Közlemények, 1931 (13. évfolyam)

1. füzet - V. Papp Ferenc: Vízalatti sziklarobbantások a soroksári Duna-ágban

152 Az így kikutatott sziklapadok helye az 1. sz. alatti térképen, valamint a 2. sz. hossz-szelvényben és a 3. sz. helyszínrajzon van megjelölve. Az ezeken a helyeken megállapított és robbantásra került kőzet tömör kubatúrája összesen 26,800 m

3 volt, az összes sziklafelület pedig 49,500-00 m

2 a sziklapadok átlagos vastagsága a fenék felett 0-54 m a legnagyobb vastagság 2-20 „ a sziklapadok összes hosszkiterjedése 2,650-00 ,, átlagos szélessége a balpart élvonalától a meder közepe felé 19-00 ,, Az összes sziklamennyiség zöme abból az öt sziklapad kőkubatúrájából tevődött össze, amelyek a gubacsi híd felett és a közvetlen alatta levő szakaszon mutatkoztak s amelyek összes kubatúrája szelvények között mérve 25.500 m

3-t tett ki. Ezektől a helyektől délre van még Soroksár és Dunaharaszti községek között fekvő szakaszon 3 kisebb sziklapad, a legdélibb Dunaharaszti község közelében, mind a három összesen 1300 m

3 kőzet mennyiséggel. A 2. sz. alatt közölt rajz a Dunaág hossz-szelvényét tünteti fel a felső szakasz tervezett fenékvonalával, valamint a felette levő kotrási anyag magasságával és a sziklapadok helyének megjelölésével. Az összes sziklapadok csak a Dunaág balparti részén léptek fel. 2. Geológiai viszonyok. E sziklapadok előfordulásának magyarázatául közlöm itt rövid vázlatban dr. Vendl Aladár műegyetemi tanárnak és elődjének, néhai dr. Schafarzik Ferenc volt műegyetemi tanárnak erre vonatkozó megállapításait. Ők az összefüggéseket keresve Csepel-sziget északi részét, mint a távolabbi tektonikai hálózat egy részét szemlélték és elsősorban is megállapították, hogy a soroksári Dunaágban talált kőzetek geológiai megjelölés szerint általában a harmadkori szarmata emelethez tartozó cerithiumos mészkövek. A gubacsi hídtól északra fekvő legfelső sziklapadon azonban az alsó mediterrán emelethez tartozó konglomeratos homokkő is mutatkozik. Megállapították továbbá, hogy ezek a sziklapadok összefüggésben vannak a mészkő és homokos rétegek kelet felé tartó vonulatával, amelyek a kőbányai városrész irányában való terjedésükben a felszínen is mutatkoznak, Kőbánya környékén pedig már a szomszédos környezet felé emelkednek. A sziklapadok nyugat felé a budafoki és tétényi fennsíkon szintén fellépő szarmata-emelettel hozhatók kapcsolatba. A közöttük egykor külsőleg is megvolt közvetlen és látható összefüggés azonban az idők folyamán megszűnt és pedig egyrészt a geológiai harmadkor legfiatalabb, úgynevezett pliocen szakában itt előállott térszínsüllyedés következtében, másrészt pedig azon oknál fogva, hogy a Duna az említett süllyedés után még fennmaradt kiemelkedéseket lassankint erodálta és elhordta. Erre vall az a körülmény is, hogy a budafoki Dunamederben szintén találhatók kőzetpadok, amelyek rétegfejein az erózió még most is javában tart.