Vízügyi Közlemények, 1930 (12. évfolyam)

1. füzet - II. Dr. Luncz Géza: Vadpatakszabályozási eljárások a francia Alpesekben

36 erdősítési eljárási módozatokat, hogy azokat alkalmazhassuk a mi viszonyainkhoz." „A tanulmányozás megtörtént, a francia műszaki eljárási módozatokat elfogadtuk, elvégeztük a szükséges előmunkálatokat, s most már csak a kivitel következik". A könyv a továbbiakban igen mélyrehatóan és tárgyilagosan ismerteti a szükséges — s francia minta szerint végrehajtandó — feladatokat, hangsúlyozva azt is, hogy az alacsony hegyés dombvidék vízmosásai és vadpatakszerű vízfolyásai sokszor a Karszt magasfekvésű vadpatakainál is nagyobb veszélyeket rejthetnek magukban. A megadott munkaterv szép, a követni kívánt minta jó, de a kivitel — úgy látszik — soká indul meg. Maga a leírás bevallja, hogy „a vadpatakszabályozásokat végrehajtó testületet (service = szolgálatot) eddig még nem szerveztük meg". IV. Csonka-Magyarország és a vadpatakok. A Kárpátok hegykoszoníja, az azt keresztül-kasul szelő hegyifolyókkal, tordaszerű-patakokkal és vadpatakokkal együtt, csaknem egész terjedelmében kívül esik megcsonkított országunk mostani határain. A Közép-Dunának a Kárpátok bércei közé eső s ezer esztendőn keresztül magyar fennhatóság alatt állott vízgyűjtő-medencéje országunk szétdarabolása óta több állam területéhez tartozik, azon azóta több állam kormánya intézkedik. A Kárpátokban eredő vizek azért — demarkácionális vonalakat vagy országhatárokat nem ismerve — ma is a víz lefolyására nézve mindig érvényben maradó, ugyanazok szerint az örök törvényszerűségek szerint sietnek a Dunába, mint amik akkor kényszerítették azokat útjuk befutására, amikor még pályájuk egész hosszát egyetlen ország határain belül, mindenütt ugyanazok szerint a törvények és rendeletek szerint élő nép között tették meg. Csonka-Magyarországon kívül egyetlen olyan állam sincs, amiknek folyói, csaknem kivétel nélkül, mind idegen állam területén erednének. Ugy látszik ez a magyarázata annak is, hogy egyetlen állam idevágó szakirodalma sem foglalkozik mélyrehatóan, teljes részletességgel és alapossággal azzal a kérdéssel, hogy a vadpatakok pusztító hatása érezhető-e, s milyen mértékben az alföldi területeken. Az egész világon bennünket, magyarokat, s megcsonkított országunkat érdekli legjobban a kérdés. A kérdésre az előző fejezetben már megadott válasz azt is magában foglalja, hogy Nagy Magyar Alföldünk acélos búzát termő földjén ezer éves magyar népünk verejtékes munkája csak abban az esetben hozza meg megérdemelt gyümölcsét hosszú időkön keresztül, ha az új országhatárokon túl levő törvényhozó-testületek a Kárpátok bérceiből az Alföldre siető vizek felső szakaszainak s az ottani vadpatakoknak szabályozására nézve olyan törvényeket hoznak, hajtanak végre és tartanak életben, amelyek újabb vadpatakok keletkezhetésének elejét veszik, a meglévőket pedig egyensúlyi helyzetbe jutási törekvésükben, kialvásukban elősegítik. Ellenkező esetben a következmények kiszámíthatatlanok lennének. Maderspach Viktor az Erdészeti Lapok 1885. évi I. és II. füzetében közölt „A romboló hegyi patakok megfékezéséről, beépítés érői és partjaik beerdősítéséről" című tanulmányában többek között ezeket írja: „Ha a vadvizek rombolása nem gátoltatik meg, (ámbár most még a baj kezdetén vagyunk) elsősorban ugyan csak a hegyi lakosok fogják érezni rossz hatását, s vagy elpusztulnak, vagy kivándorolnak, de azt állítom és a mindennapi tapasztalás mellettem szól, hogy ha a baj orvoslása később is elhanyagoltatnék, az egész Alföld is lakhatatlanná válna, és ez már egy jelentőségű volna a magyar nemzet elpusztulásánál ".