Vízügyi Közlemények, 1929 (11. évfolyam)

1. füzet - I. Dr. Schmidt Elek: A vízszabályozás fejlődése és jelen állása Magyarországon

86 2. Erdély vizviszonyai és a Tiszavölgy helyzete. Erdély folyóvizeinek 80%-a az Alföld felé tart. Az Olt és néhány kisebb folyó (Beszterce, Békás, Tatros, Bodza, Zsil stb.) kivételével valamennyi a Tiszába ömlik. A kiterjedt és egységes vízgyűjtő teriilet nagy feladatot ró a Tiszára, szeszélyes vizeinek levezetésével. Nagyon fejlett gátrendszer kiépítése kellett ahhoz, hogy a Tisza nagyobb kártétel nélkül megfelelhessen feladatának. Ismeretes, hogy valamely folyó vízhozománya és vízgyűjtő területének növényzeti viszonyai között szoros összefüggés van. Meredek, kopár területek vizei gyorsan vonulnak le, hordalékukat a folyó alsó szakaszán rakják le. A kopár területek vizei hasonlítanak a torrensekhez, melyek száraz időjárásnál kiszáradnak, hogy a záporok romboló víztömegeit egyszerre zúdítsák alá. A víz erős sodra miatt a lorrensek bevágódnak, vízmosások keletkeznek. A vízmosások állandóan növekednek, a levonuló vizek minden termőföldet magukkal sodornak s végül kibújnak a csupasz sziklák. A hordalékkúpok növekedése szintén hozzájárul a mezőgazdaságilag művelhető területek csökkentéséhez. Az előrelátható súlyos veszteségeket elkerülendő, a magyar állam az utóbbi időben fokozott mértékben gondoskodott — az Erdélyben gyakori — vízmosások megkötéséről és a kopár területek befásításáról. Eminens feladat különösen a NagyMagyar Alföld szempontjából az említett preventív intézkedések szélesebb alapra való helyezése és Erdély vizeinek további rendezése. Számos közgazdasági érdek követeli, hogy Erdély vízlefolyási viszonyai necsak fenntarthassanak, hanem javíttassanak is. A folyószabályozás csak akkor lehet célravezető, ha a felső-, közép- és alsószakaszon végzett munkák összhangját az egységes vezetés garantálja. Ellenkező esetben a szabályozás munkálatai nem egészítik ki egymást, hanem egyik a másik hatását lerontja. A Tisza vízgyűjtő területe Szeged fölött kereken 138.600 négyzetkilométer, ebből 40% síkföld, 60% hegy- és dombosvidék. A Tiszaszabályozás nagy horderejére vall, hogy a síkföldi 55,400 négyzetkilométerből cca 20,000 négyzetkm. mentesített ártér. Ezt a nagykiterjedésű területet kizárólag társulati védgátak óvják meg az árvizek pusztításaitól; nagyszámú szivattyútelep gondoskodik a belvizek eltávolításáról. Olyan eredmény ez, melynél az érdekeltek áldozatkészsége, vállvetett munkája és kitartása eléggé nem méltányolható. 19104g a Tisza hossza Tiszaújlaktól Szegedig 972 km.-ről 591 km.-re rövidült meg. A 39%-os útmegrövidüléssel szemben a Tiszaújlak—Szeged közötti 36.7 méteres nívókülömbség természetesen változatlan maradt, a kisebb folyóhosszra jutó esés következtében az árvizek gyorsabban vonulnak le és az alsó szakaszon torlódnak. Az alsó szakasz vízlefolyási viszonyainak javítása a jövő feladatai közé tartozik. A védgátak közé szorított Tisza medrét állandóan mélyíti, árvizei mégis emelkedő tendenciát mutatnak. A szegedi vízmércén 1834 —1920-ig tapasztalt következetes árvízszinemelkedés 86 év alatt 4 métert mutatott, ami túlnyomórészben a töltésezés folyománya. A Tisza felsőszakaszán tehát az árvizek késleltetése, alsószakaszon pedig (Szegedtől) azok gyorsabb levezetése kívánatos. Az árvízszin emelkedésének okát nagyrészben a szabályozásban, illetve töltésezésben látják. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni azt a körül-