Vízügyi Közlemények, 1929 (11. évfolyam)

1. füzet - I. Dr. Schmidt Elek: A vízszabályozás fejlődése és jelen állása Magyarországon

75 egészítő munkálatok elvégzése után a szabályozás nagyjában befejezettnek mondható. 13. A Maros folyón szép eredménnyel megkezdett szabályozási munkálatok fejlesztendők. A partok megkötése, a meder szabályozása, a vízmosások befásítása itt rendkívüli szerepet játszik. 14. A fíéga csatorna hajózási érdekeinek előmozdításáról az 1895. évi XLVIII. t. c. és az 1902. évi XXII. t. c. gondoskodott. A kijelölt munkák elvégzése után csak kisebb befektetésekről lehet szó. A Béga, Temesvár feletti szakaszának rendezése 4,400.000 korona előirányzása mellett a következő munkálatokból állott: 1. a folyó fahídjainak fokozatos átépítése vashidakká, 2. a Temesvár melletti kamarazsilip felépítése, 3. a temesvár—topoloveci Béga hajózhatóvá tétele. 15. A Mura folyó rendezését illetőleg az 1908. évi XLIX. t. c. létrejöttéig csak ott történtek munkálatok, ahol országhatár volt. Magyarországra eső részén kisebb államsegélyek nyújtásával a parti birtokosok építettek helyiérdekű védműveket. A rendszeres szabályozást a parti birtokosok érdeke követelte, mert időnként kiöntésével óriási károkat okozott. A Mura folyónak ez a szakasza sincsen állami kezelés alatt, azért a szabályozás költségeihez az érdekeltek hozzájárulását biztosították. 16. A Kulpa hajózásra alkalmassá tételével régen foglalkoztak. Ezek a törekvések egészen Mária Terézia idejére vezethetők vissza. Később Türr István tábornok az 1870. évi XXXIV. t. c. alapján készítette el a szabályozás tervét, kivitelére azonban nem került sor. A sebes folyás és a gyakori kőpadok akadályozták a hajózást. Közgazdasági szempontból felette kívánatosnak mutatkozott, hogy a Kulpa viziútja Károlyvárosnál csatlakozzék a MÁV. fiumei vonalához. A viziberuházások kiegészítéséhez tartozik az állami kezelés alatt nem álló folyókról, továbbá a vízmosások megkötéséről való gondoskodás. A vízmosások megkötése fontos állami érdek. Méltányossági szempontok kívánják, hogy a folyó- és partrendezési munkálatok az állam részéről támogatásra találjanak akkor, hogyha az érdekeltek anyagi erejét felülmúlja. Erre a célra az 1904. évi XIV. t. c. által engedélyezett 1 millió korona kevés volt. Ha tudott az állam 1867 óta a kezelése alatt álló folyókra kb. 200 millió koronát költeni, nem (érhetett ki az elől, hogy a célszerűségnek megfelelően az ország többi folyóira is áldozzon. Az egyes folyóknál előirányzott beruházásokról a következő összefoglaló táblázat tájékoztat: Duna 56,000.000 К Tisza 20,360.000 „ Dráva 19,490.000 „ Száva 6.000.000 ., Kulpa 3,800.000 „ Morva 4.600.000 „ Vág 8,320.000 „ Temes 3,170.000 „ Mura 8.920.000 „ 130,660.000 к