Vízügyi Közlemények, 1918 (8. évfolyam)
4-6. füzet - I. Sas Ede: A Kulpa folyó csatornázása Károlyvárostól a Száváig
83 Előmunkálatok. Az így leírt gyűjtőterület a tenger és a hajózható folyók közt terülvén el, a tenger felé irányuló közlekedés már régi idők óta ezen keresztül vonult. À múlt században a Duna és Száva természetes vízi útja a Kulpán folytatódott Károlyvárosig, ahonnét a további szállítás Fiúméig az ezen czélra fépült Lujza-úton tengelyen történt. A Kulpát magát is sellős szakaszának javításával igyekeztek mindinkább a hajózásra alkalmasabbá tenni. A vasutak előtti idők forgalmi igényeinek megfelelően egy kis víznél 3—4 láb mély hajózó út volt a munkálkodás végczélja. De miután ezt rendszertelen munkálatokkal nem sikerült elérni, egy összefüggő rendszeres szabályozó terv elkészítése czéljából a múlt- század első felében a Kulpa-Dobratorkolat-sziszeki szakaszának helyrajzát, magassági viszonyait és keresztszelvényeit rendszeresen felvették és ennek alapján Vásárhelyi megállapította, hogy a kitűzött czél általában véve mederszabályozó művekkel elérhető, azonban a Kulpa két nagyobb sellője csak a nagy esést egyenletesebben elosztó, megfelelő hosszúságú nyílt oldalcsatornákkal vagy az esést konczentráló állandó bukógátakkal kapcsolatos hajózó csegékkel kerülhető meg. Vásárhelyinek ez irányban tett javaslatai nem kerültek kivitelre és csak kisebb munkálatokat végeztek a sellős szakaszon, de a kitűzött czélhoz képest nagyon csekély eredménynyel. A vasutak létesítésével, különösen pedig a déli vasút steinbrück-sziszeki vonalának 1861-ben történt megnyíltával a drága és bizonytalan Kulpa hajózás, valamint a Lujza-úton tengelyen való továbbszállítás teljesen elvesztette gazdaságosságát a tenger felé átmenő forgalomra nézve, mert Sziszeken a vasútra való átrakodással a tenger Triestnél sokkal olcsóbban és gyorsabban volt elérhető. Alkotmányos életünk helyreállítása után egyetlen tengeri kikötőnk a Károlyváros-íiumei és St.-Péter-fiumei vonalaknak 1873. évben történt kiépítésével az országos vasúti hálózatunkba bekapcsoltatván, ismét előtérbe került az ezen kikötő felé irányuló tömegforgalom egy részének olcsóbb vízi szállítással való lebonyolításának kérdése. A hazai vízi ütak fejlesztése iránt oly nagy érzéket tanusítcftt Türr István tábornok a magyarországi vízi úti hálózat fejlesztése érdekében a kormányhoz benyújtott emlékiratában az első sorban szükségesek között jelezte a Fiume felé vezető vízi útnak olynemű létesítését, mely az 500—600 tonnával terhelt hajók állandó közlekedését lehetővé tenné. E czélból a Dunát a Szávával összekötő Vukovác-samaci csatornát, a Száva Samac-sziszeki szakaszának megfelelő mélységre való szabályozását és a Kulpa-Károlyvárosig terjedő szakaszának ilyen hajókra való hajózhatóvá tételét javasolta. Egyúttal benyújtotta a Kulpára vonatkozóan az 1830—40. évi felvétel hoszszelvénye alapján Gerster Béla mérnök által 1879-ben készített csatornázó tervet, mely a szükséges 2 m hajózási mélységet a Kulpa torkolatától az Odra betorkolásáig terjedő 5 lem hosszú szakaszon szabályozással, az Odra betorkolásától Károlyvárosig terjedő 131 lem hosszú szakaszon pedig 4, illetve 6 lefektethető gáttal kapcsolatos csegével akarta biztosítani. Ezen tervnél érvényesül először a fejlődő forgalmi igényekből eredő az a törekvés, mely a Kulpát egy biztos,' 2-0 m mély nagy hajózó úttá akarja fejleszteni. Ezt a kérdést most már a kormány is oly fontosnak ismerte el, hogy maga kívánta ezt tanulmányozni és 1881-ben Wallandttal tervet készíttetett úgy a Száva
