Vízügyi Közlemények, 1916 (6. évfolyam)

6. füzet - II. Héjas Endre: A csapadék 15 évi átlagai (1901-1915) Magyarországon

226 Végül behatóan ismertettem 10 évi (1901 -1910) átlagok alapján szerkesztett izohiéta-térképemet, amely 1190 állomás megfigyelési anyagát öleli fel. Most, mikor mintegy 250 állomás kivételével ugyanezen állomások 15 evi (1901—1915) megfigyelései alapján szerkesztett térképemet bemutatom, felesleges ismétlésekbe bocsátkoznám, ha ismét részletesen leírnám a csapadék földrajzi eloszlását. így csupán megemlítem, hogy a 15 évi kép is nagyjában ugyanaz, mint a'mit a 10 éves eloszlás mutatott. A száraz vidékek a két Alföldön s az Erdélyi medencze mentén terülnek el, a csapadékos területek pedig élsősorban az Adria fölötti hegységekben, aztán rendre északkeleti, északi, illetve északnyugoti, majd keleti és délkeleti hegyvidékeinken foglalnak helyet. így az izohiéta-térkép nagy1. rajz jában hegyrajzi térkép benyomását kelti, a hol az izohiéták a rétegvonalaknak felelnek meg. A 10 éves átlagok arról tanúskodtak, hogy «az ország nyugati-északnyugati részei az 1901—1910. évtizedben a normálisnál valamivel több, középső és keleti részei pedig kevesebb csapadékot kaptak s a választóvonal körülbelül a NagyAlföld nyugoti széle». E vélemény megalkotásánál természetesen még nem vehettem tekintetbe a régifajta esőmérők 10%-os hibáját, úgy hogy mivel maguk a normális értékek is egyes helyeken jelentékenyen megváltoznak s a 10 éves átlag is sok helyen számottevően redukálódik, fenti megállapítás csak bizonyos fentartással állhat fenn. A megejtett redukczió a 10 éves átlagokat számos helyen jelentékenyen leszállította, az utolsó 5 évben viszont néhány igen nedves év Volt: a minek