Vízügyi Közlemények, 1916 (6. évfolyam)

1. füzet - I. Halmi Gyula: A burgonyakeményitőgyári szennyvizek, ártalmasságuk és tisztíthatóságuk

20 vezették le; míg a többi szennyvizek két egymásután kapcsolt, oO'i és 50 m

:> ürfogatú ülepítömedenczén haladtak keresztül. Az ülepítőmedenczékből kifolyó szennyvíz savanyú hatású volt; nem rothadt és kénhidrogéntől mentes volt. A medenczékben összegyúlt keményítőiszapot az üzemidő alatt 1—2-szer keményítőre dolgozzák föl. A második ülepítőmedenczéből lefolyó szennyvízzel Zahn a következő kísérleteket végezte : Megpróbálta a szennyvizeket az egyszerű, valamint a kettős biológiai töltőeljárással tisztítani, utólagosan homok- vagy salakszúrő alkalmazásával. A töltőtestek anyaga kazánsalak vagy finomszemcséjű kova volt. A megtisztítandó nyersszennyvíz erősen savanyú volt, nagyon zavaros, át nem látszó, sárgásbarna színű és burgonyaszagú. A kémiai vizsgálat szerint a víz erősen szennyezett, tömény volt, főként sok oldott anyaggal. A mész- és magnéziavegyületeket illetőleg a víz meglehetősen lágy volt ; foszforsavtartalma ellenben literenkint 105 mg-ra rúgott. Lebegőanyagtartalma, mely legnagyobbrészt szerves eredetű, literenkint 712 mg volt. A szennyvizet hosszabb időn át eltartva, a vajsavas erjedést jellemző szag keletkezett; kénhidrogénfejlődéssel kapcsolatos rothadás azonban nem következett be. E szennyvizet durvaszemcséjú salaktöltőtesten egy óráig állni hagyva, a következő hatások mutatkoztak: A szennyvíz külső sajátságai (szín, szag stb.) nem változtak meg; a kémhatás még gyengén savanyú volt. Kénhidrogénfejlődés nem volt. Eltartáskor a szennyvíz ugyanúgy viselkedett, mint azelőtt a nyersszennyvíz. Az analitikai adatok alapján a tisztítóhatás középértékben 21% volt. További kísérletsorozatban a finomszemcséjű salak hatását tanulmányozta Zahn. A nyers szennyvizet minden előzetes kezelés nélkül 3—4 órán át hagyta a salakkal érintkezésben. A szennyvíz külső sajátságai • ekkor sem javultak meg lényegesen; átlátszósága 0-2 cm-ről 14 cm-re növekedett; lebegőanyagtartalma 72'3%-kal csökkent. A burgonyára emlékeztető szag helyébe korhadt, földes szag lépett. A kémhatás már alig savanyú, néha közömbös volt ; kénhidrogén jelenléte nem volt észlelhető. A próbák eltartásakor a gyengén savas hatás lúgossá változott és rothadás jelenségei léptek föl, miközben kénhidrogén is fejlődött. A szerves nitrogéntartalom, illetve a szervesauyagok oxidálására szükséges oxigén mennyiségének csökkenéséből számítva, a finom salaktöltőtesteken való szűrés alkalmával az elért tisztítóhatás 55, illetőleg 59% volt. A foszforsavtartalom átlag 11'2%-kal csökkent, míg a mész- és magnézia mennyisége jelentősen gyarapodott. Ha az első (durva) salaktöltőtestről lefolyó szennyvíz a második (finomszemcséjű) salaktöltőtesten két óráig pihent, akkor nagyjából teljesen ugyanaz a hatás mutatkozott, mint az előzetes kezelésnek alá nem vetett szennyvíznek a finomszemcséjű töltőtesten való 3—4 órás állásakor. A kísérletsorozat további folyamán Zahn az utólagos homokszűrés hatását vizsgálta meg. Az első kísérletkor az előzetesen egyszeri töltőtesten való biológiai tisztításnak alávetett szennyvizet utólag 1—3 mm szemnagyságú homokszűrőtesten egy óráig hagyta állni. E homokszűrés után a szennyvíz átlátszósága l'i cm-ről 7'1 cm-re szökött fel; a tisztított szennyvizek már csak gyengén zavarosak, világossárga szinűek és dohos földes szagúak, illetve csaknem szagtalanok és lúgos hatásúak voltak. Nyitott vagy zárt edényben való további eltartás során a tisztított szennyvizek teljesen megtisztultak ; csaknem mind dohos-földes szagúakká, vagy szagtalanokká váltak és csupán igen kevés sárgásszínű, vagy világosbarna üledék vált ki belőlük. Rothadási jelenségek és kénhidrogénfejlődés még 10 napi