Vízügyi Közlemények, 1914 (4. évfolyam)

1. füzet - I. A soroksári Dunaág csatornázása. Sajó Elemér

9 mintegy 60 km. távolságra úgyszólván esésveszteség nélkül (csak néhány decziméter veszteséggel) vezethetjük el. Vagyis a soroksári Dunaág vizével a halparti területek jelentékeny részét öntözni lehet. De a duzzasztott víz nemcsak a balparti, hanem a jobbparti területek, a Csepel-sziget alsó része fölé is emelkedik. Vagyis mindkét parton aránylag olcsón lehet öntözéseket berendezni, mert nem kell hosszú és költseges csatornát építeni az öntöző-vizeknek a területig való vezetésére, hanem úgyszólván meg lehet csapolni a soroksári Dunaág felduzzasztott vizét, más szóval aránylag rövid csatornákkal lehet az öntözendő területekre vezetni. Még egy körülményt kell itt megemlíteni. A Csepel-sziget felső része túlnyomóan homokos talajú. Vagyis felette alkalmas, hogy a fővárosi szennyvizeket itt a gazdaság számára felhasználjuk. A munkálatok tervezésekor ezért gondot kell fordítani, hogy a szennyvizeket később, bármikor a Csepel-sziget homokos területeire lehessen vezetni. 6. Ármentesítés. A Csepel-szigetnek Csepel községtől felfelé terjedő mintegy 800 kat. hold nagyságú csúcsa (1. a III. sz. táblát) jelenleg még ártér. A tervezett munkálatok keretébe tartozik ennek a rendkívül értékes területnek a teljes és biztos ármentesítése is. Ez a szigetcsúcs úgyszólván belenyúlik a fővárosba, középpontjától alig 4—5 km.-nyire fekszik és 2 oldalról is vízzel van határolva. E kedvező fekvésénél fogva a főváros forgalmi, kereskedelmi és ipari életében igen jelentékeny szerepre hivatott. E területek nagyobb része mintegy -(-5 m. magasságú, vagyis Г2 m. körül fekszik a nagyobb árvizek színe alatt. Alacsonyabb fekvésű részei azonban csak a -}-3 és -f-4 m. közti magasságon vannak. Az egész szigetcsúcs altalaja kavics. Ezért nem elég az ármentesítés, hanem a magasabb áradáskor a kavicsos altalajból felfakadó, szivárgó vizek elvezetéséről is gondoskodni kell. 7. Közegészségügyi szempontok. Nyári vagy őszi szárazságkor és kisvízkor a soroksági Dunaág nagyon szomorú képet nyújt. A széles medernek csak a legfenekén csörgedez egy kevés víz. A meder többi része ki van téve a forró napnak és az árvízkor oda lerakott szerves anyagok erős bomlásnak indulnak. A mederben lévő növényzet (sás, nád, fűzfák) levelei tele vannak a szennyvizek és Budapest alsó részén fennálló gyárakból származó petroleum nyomaival. Még a halak is' petroleumízűek. A szúnyogok — a rájuk nézve kedvező életföltételek következtében — majdnem hihetetlen mennyiségekben lepik el a vidéket. Ezek a körülmények okozzák, hogy a maláriás jellegű és egyéb hasonló betegségek az ág mentén aránylag nagyobb mértékben lépnek föl, mint a főváros környékének egyéb részein. Ezek a viszonyok a közigazgatási és közegészségügyi hatóságok részéről már sok panaszra adtak okot. A mikor azonban egy alulról visszaható tiszta árvíz elborítja az egész medret, arra az időre a viszonyok jelentékenyen megjavulnak. Megszűnik a folyóágyban lévő szerves anyagok rothadása és messziről érezhető átható kigőzölgése. A kisvízi és árvízi viszonyok közti jelentékeny különbség már magában véve is megjelöli a közegészségügyi szempontból legkedvezőbb megoldást, t. i. a meder állandó elbontását. 8. Fürdő-telepek és vízi-sport. Még a jelenlegi nagyon mostoha viszonyok