Vízügyi Közlemények, 1914 (4. évfolyam)
1. füzet - I. A soroksári Dunaág csatornázása. Sajó Elemér
2 szakadt, a mintegy 60 km. hosszú Csepel-szigetet alkotván. A meder kiszélesedése következtében a víz sebessége megcsökkent, a magával hozott kavicshordalékot a folyó lerakta és zátonyokat alkotott. A hóolvadás — az esőt hozó nyugati szelek hatása alatt — Bajorországban és Ausztriában már gyakran megkezdődik akkor, mikor Közép-Magyarországon még 10—15 fokos hidegek vannak. Ennek az a következménye, hogy a Duna Budapest feletti részén már zajlik a jég, mikor a Budapest alatti szakaszon még szilárdul áll. A felülről jövő jégzajlás a Budapest alatti jégpánczélt csak fokozatosan és nehezen szakíthatja föl. Ezért főkép a múltban jégtorlódások keletkeztek, a melyek felett a víz felduzzadt és olyan magasra nőtt, hogy végre is megbontotta a torlaszt, lejebb vitte, míg egy zátonyos helyen újból megállt és az előbbi folyamat megismétlődött. Ilyen jégtorlódások ismétlésére nagyon alkalmas hely volt közvetetlen a Gelle rt-hegy alatti széles, zátonyos mederszakasz, hol a jég megakadt és a víznek 2 ágban való megoszlása következtében nem volt elég ereje a torlasz megbontására. Ez a körülmény nagy árvízi katasztrófákat idézett elő. így csupán 1730-tól 1830-ig terjedő évszázad alatt 12 nagy árvíz pusztította a város alacsonyabb részeit. Ezért, a mint az alacsonyabb területek is kezdtek beépülni, a partokat is fokozatosan a -(-660—7-10 magasságra emelték fel. Azonban alig lettek ezzel a munkával készen, az eddigieket messze túlhaladó árvíz végzetes katasztrófát mért a szépen fejlődő városra. A felső szakaszon korán megkezdődött erős olvadás, jégzajlás és vele kapcsolatban a Csepel-sziget felső csúcsán keletkezett rendkívül erős jégtorlódás következtében 1838. évi márczius hó 15-én a Duna vízállása -f-9'27 métert ért el, vagyis az összes eddigi árvizeket mintegy 2 m.-rel túlhaladta. Ez az árvíz az utczákat 2—3, sőt helyenkint 4 m. magasan árasztotta el. Víz alá került a város túlnyomó része, 2281 ház teljesen összeomlott, 827 pedig erősen megrongálódott. 151 emberélet pusztult e'. Az épületekben és árúkban okozott kár az akkori csekély árakon számítva is több, mint 140 millió koronára rúgott. Ez óriási szerencsétlenség után rögtön hozzáláttak a lehető legnagyobb biztonsággal tervezett munkálatok fokozatos végrehajtásához. Első sorban is magas gátakat emeltek és az alacsonyabb területeket feltöltötték, a házak padlószinét magasabbra emelték. A bekövetkezett politikai zavarok miatt azonban a munkák túlnyomó része csak az 1870. évi X. törvényczikk alapján kerülhetett kivitelre, mintegy 48 millió К költséggel. E törvény alapján a főváros mentén mindkét oldalon egészen a -j- 900 m. magasságig felérő partfalakat, illetőleg a forgalom czéljaira is alkalmas lépcsős és -|-5'60 m. magasságban 18—27 m. széles padkával ellátott rakodópartokat építettek. A Gellérthegy alatti széles, zátonyos szakaszon a medret а II. sz. helyszínrajzon (szabályozás utáni állapot) látható gátakkal erősen összeszűkítették. A szabályozó tervnek azonban egyik legfontosabb, sarkalatos része a Csepelsziget baloldalán haladó Dunaágnak (az úgynevezett soroksári ágnak) elzárása. Ennek az intézkedésnek az volt a czélja, hogy a folyam egy ágban, a budafoki főágban folyjon s elragadó ereje ne oszoljék meg. A soroksári gátat nem a felső torkolatánál, hanem З х/ 3 km.-rel lejebb zárták el, mivel ott a meder kevésbbé mély és ellenállóbb anyagú (sziklás) volt. Maga
