Vízügyi Közlemények, 1914 (4. évfolyam)

1. füzet - I. A soroksári Dunaág csatornázása. Sajó Elemér

8 szennyvízcsatornái a rakodópartok mentén külön-külön torkoltak be a Dunába. Ennek az a kedvezőtlen hatása volt, hogy a szennyvizek megfertőzték az egész fővárosi folyamszakaszt és árvízkor a szennyvizek átemelése czéljából minden egyes kitorkolásnál ideiglenes szivattyúkat kellett felállítani és üzemben tartani. Ezért 1889-ben a főváros balparti részére vonatkozóan nagy, 27 m

3 levezetésére képes főgyűjtőcsatorna épült ki, mely a balparti városrészek szennyvizeit összegyűjtvén, a soroksári ág kitorkolása felett önti be a Dunába. Az árvízkor szükséges átemelésre a beömlésnél elhelyezett egyetlen, 800 lóerős szivattyútelep szolgál. Ennek a megoldásnak, mint az előzőkben már említettük, az a rossz oldala, hogy a csatornavizek a torkolat közelségénél fogva bejutnak a soroksári Dunaágba és vizét erősen beszennyezik. Másrészt a jelenlegi elrendezésnek további hiánya, hogyha magas Dunavízálláskor a szivattyútelepben bárminemű zavar állana elő, ekkor a város alacsonyabb területeit a csatornákból feltörő víz eláraszthatja, a mi tényleg már ismételten előfordult. Ezért a kormány a balparti csatornázótervek jóváhagyásakor már kikötötte, hogy a csatorna-rendszert úgynevezett fővészkiömlővel egészítsék ki, melyen a szennyvizek akkor is lefolyást találjanak a soroksári Dunaág alacsonyabb vízszíntjébe, mikor magasabb Dunavízálláskor a szivattyútelepeknél üzemi zavarok állanak elő. A soroksári Dunaág rendezésével kapcsolatban a földmívelésiigyi minisztérium czélul tűzte ki, hogy e két hiányt is megszünteti, illetően ezt a kérdést a közérdeknek megfelelően véglegesen megoldja. A főváros balparti beltelki részének jelenlegi szennyvizei rendes viszonyok közt 1'4 m

3-re, erős zápor alkalmával pedig 27 m

3-re rúgnak. Ennyit képes a főgyűjtőcsatorna levezetni. A jelenleg beépítés alatt álló és a legközelebbi 2—3 évtized alatt kiépítendő kültelkek rendes szennyvizei mintegy 3 m

3-re, záporvizei pedig mintegy 50 m

3-re vannak előirányozva. Vagyis összesen 4-5 m

3-sec, rendes szennyvíz és mintegy 80 m

3 záporvíz elvezetéséről kell gondoskodni olyan módon, hogy a soroksári Dunaág vize a jövőben ne szennyeződjék be. Ez természetesen csak olyan módon lehetséges, ha a szennyvizeket lejebb az ág kitorkolása alatt vezetik a nagy Dunába. 5. Az öntözés kérdése. A Duna balpartján Budapesttől lefelé egészen Bajáig (1. az I. sz. táblát), mintegy 200 km. hosszban, közel 150.C00 kat. hold. nagyságú és nedves esztendőkben a belvizek elárasztásának kitett terület húzódik el. Ennek a medenczének rendszeres lecsapolása jelenleg van folyamatban. Az érdekeltek hosszú ideig ellenezték a lecsapoló-társulat megalakítását, mert attól tartottak, hogy száraz években a lecsapoló-esatornák az egész vidéket túlságosan ki fogják szárítani. Ez az aggodalom volt a kiinduló pontja annak a tervnek, hogy a Duna balpartján, Budapesttől'lefelé eső területek egy részét öntözésre rendezzék be. Az öntöző-vizet, hogy eléggé uralkodjék a területen, lehetőleg magasan kell kivenni a Dunából. A helyi viszonyok azonban olyanok, hogy az öntöző-csatornát nem lehet Budapest felett kivezetni, hanem csakis Budapest alatt és pedig a soroksári Dunaágból. Ebben a tekintetben a helyzet igen kedvezően alakul. Ha majd a soroksári Dunaág csak egy bögét alkot, vagyis csak közvetetlen az alsó torkolatánál épül duzzasztómű, a Duna budapesti vízszínét egészen a Csepel-sziget alsó csúcsáig, vagyis