Vízügyi Közlemények, 1914 (4. évfolyam)

1. füzet - I. A soroksári Dunaág csatornázása. Sajó Elemér

3 az elzárás kőhányással és burkolatokkal biztosított -f- 8'50 m. magas és 8 m. koronaszélességű földgát. Hogy az elzárt, mintegy 60 km. hosszú soroksári ág legalább bizonyos mennyiségű vízzel legyen táplálható, az elzáró gátba zsilipet építettek be, melyen át a vízállások szerint 40—70 m

3 vizet lehet az ág alsó részébe bocsátani. E munkálatok kiegészítő része a soroksári Dunaág felső torkolatánál erős vezérgát (árvíz színe fölé érő párhuzamosművek) építése, melyen csak egy olyan széles nyílás maradt, hogy rajta a táplálásra szükséges vízmennyiség átfolyhasson. Ez az árvíz fölé érő vezérgát a Csepel-sziget csúcsától lefelé mintegy 2 km.-nyire van kiépítve és ott csatlakozik az egyéb szabályozó művekhez ; e műveket lefelé mind tovább és tovább kellett folytatni, mert az alább beálló jégtorlódások még mindig veszélyeztették a főváros biztosságát. Ma már a Duna Budapest alatt teljesen összefüggően száz kilométert meghaladó hosszúságban van rendezve és jelenleg van folyamatban egész Bajáig való szabályozása úgy, hogy az eddig szerzett tapasztalatok alapján a főváros az alsóbb jégtorlaszok veszélyétől megmenekül. A végrehajtott munkálatokkal a hajóút mélysége is javult. A meder összeszorítása, a zátonyos helyek szabályozása és kikotrása a vízmélységeket is növelte úgy, hogy a hajók a budapesti és Budapest alatti szakaszon még kisvízkor is legalább 2 m. merüléssel közlekedhetnek. A míg a fentiekben vázolt szabályozó-muukálatok az anyamederre kitűnő hatással voltak, addig a soroksári mellékág természetesen erősen megsínylette az elzárást. A soroksári ágnak az elzárástól fölfelé terjedő З

х/з km.-es szakaszán az annak idején 3—400 m. széles mederben a jelenlegi 40—70 m

s-es vízfolyás csak 30—40 m. széles árkot képes fentartani. Ez árok partjai mintegy a -f-3'5 m. magasságig, a régi meder többi részei pedig körülbelül a -)-2 m. magasságig vannak feliszapolva. Az iszapolás az elzárás feletti részen azért volt ilyen nagy méretű, mert a Duna iszapos árvize ezt a területet minden évben többször is elborítja. Az elzárás alatti mintegy 55 km. hosszú szakaszon az iszapolás természelesen már aránylag csekély, inkább csak közvetetlenül az elzárás alatt jelentkezik. A feliszapolást itt már nem az árvizek, •— melyek csak alulról torlódhatnak fel — hanem a rendes táplálóvíz hordaléka idézi elő. Ennek a lerakódásnak a tömege a széles és hosszú mederhez képest aránylag csekély. Nagyobb iszapolás lefelé azután csak közvetetten az ág alsó torkolatánál mutatkozik, a hol a visszatorlódó árvizek a hordalékukat lerakják. A soroksári ág elzárását főképen a zárógát alatt mintegy 30 km. távolságig (Ráczkevéig) terjedő vidék sínylette meg. Az aránylag kis mennyiségű táplálóvíz a régi 4 — 500 m. széles medernek csak a legfenekét tölti meg, s úgyszólván elvész benne. Ez azonban még nem volna baj, ha a meder többi része az egész évben szárazon állna és így mívelésre volna felhasználható. De az alulról visszatorlódó árvizek (1. a III. sz. táblán a hosszanti szelvényt) a régi medret évenkint 1 - 2-szer elborítják. Mint az ilyen időszakos áradásoknak kitett területek rendesen, úgy ezek a nagyobbára nádasokkal borított mederrészek is, mikor a feltorlódott árvíz levol*