Vízügyi Közlemények, 1913 (3. évfolyam)
3. füzet - VI. Apró közlemények
rendkívülivé. Abban az időszakban, mikor normális években a kisvíz miatt a hajózás is akadályokkal küzdött, most a hullámterek víz alatt voltak. Az 1912-ik év ráczáfolt arra a hidrológiai szabályra, hogy ősszel nincs nagy r esőzés Erdélyben. Óriási károkat okozott a Maros-völgyében ez a rendkívüli árvíz, mert a hullámtéren lévő termények nem voltak még betakarítva. A tengerit, a mit a piszkos árvíz le nem iszapolt, térdig érő vízben féléretten kellett letörni; helyenkint ladikról szüreteltek s ladikról szedték a szilvásokban a vízbe le nem hullott gyümölcsöt; ott pusztult a káposzta s a répa és a burgonya nagy része. De nemcsak a terményekben okozott nagy kárt ez a rendkívüli őszi árvíz, hanem a Maros mentén több száz hold termőterületet szakgatott le és mosott el s ez érintette legérzékenyebben a szegény népet, mert ez a veszteség pótolhatatlan. A rendkívüli árvizek ismétlődését elhárítani nem áll hatalmunkban, de a termőterületek elmosatását partbiztosításokkal megakadályozhatjuk. Épen ezért nagyon kívánatos, hogy a Marosnak mostan egyelőre még kisebb erővel folyamatban lévő szabályozását, melynek során a szakadó partokat mind meg fogják kötni, mennél nagyobb erővel s mennél gyorsabban végrehajtsák és e rakonczátlan folyó minél hosszabb szakaszán biztosítsák a partokat s vele együtt a szabad hajózást. Gillyén József. 7. Az iszaptartalom hatása a czementhabarcs szilárdságára. (3 képpel.) A betonozás terén a homok megengedhető iszaptartalaia egyike a legvitásabb és eddig talán legkevésbé megvilágított kérdéseknek. Egyesek a legcsekélyebb iszaptartalmat is károsnak tartják, mások ezzel ellentétben néhány százaléknyi iszapot ártalmatlannak, sőt vannak, a kik hasznosnak tartanak. De a gyakorlati mérnököknek ezek az eltérő véleményei alig támaszkodnak kísérletekre, vagy konkrét adatokra, hanem inkább csak gyakorlati érzékre. Arra vonatkozóan, hogy a homok iszaptarta ma mennyi hatással van a beton szilárdságára és hogy mennyi a homok megeugedhető iszaptarta Ima, a soroksári Dunaág felső torkolati csegéjének építésével kapcsolatosan következő kísérleteket hajtottuk végre. A próbatestek 710 cm. méretű koczkák voltak. Az adagolás az összes próbatestekben állandóan 3 súlyrész 2 mm. lyukbőségű szitán áthullt termelt tiszta homok, a melyben iszap csak nyomokban volt és 1 súlyrész beocsini portlandczement volt. Az iszapot szárazon poralakban súly szerint adtuk a keverékhez. A vizsgálatot 9 kísérleti sorozattal végeztük, melyekben az iszap adagolása a homok súlyszerinti adagolásának 0—35 százalékáig emelkedelt. Egy-egy sorozatban 4 próbakoczka készült. A próbatestek készítésekor először mindig az iszapot adagoltuk porainkban a száraz homokhoz és vele jól elkevertük; ezután a czementet adagoltuk hozzá és kevertük össze szárazon. (A homok iszaptartalmának a száraz iszap súlyszerinti °/o-száma és a kémlőcsőben iszapolással 24 óra múlva lemért nedves iszap %-tartalma közötti összefüggést az 1. sz. grafikon láttatja.) A próbakeveréshez megállapított vízmennyiséget a homokhoz öntve, az egészet kanállal x/a perczig kevertük, míg a keverék a vizet teljesen beitta. Az ilyen módon megnedvesített keveréket a csege melletti czementkisérleti
