Vízügyi Közlemények, 1912 (2. évfolyam)
2. füzet - I. Héjas Endre: A csapadék évi átlagos eloszlása Magyarországon az 1901-től 1910-ig terjedő 10 évi megfigyelései alapján
78 olyan esztendő (az 1904-i) a lefolyt évtized alatt, mikor a Nagy-Alföld egyes állomásain 300 millimétert sem ért el a csapadék évi mennyisége, óriási területek voltak ugyanitt 400 mm. alatt s szinte az egész Alföld 500 mm. alatt volt. Míg a Nagy- és Kis-Alföld csapadékban aránylag szegény területei közt természetes átmenetet alkot az Ipoly völgye, a Nagy-Alföld és az Erdélyi medencze közt nincs ily megszakadás nélküli összeköttetés, jóllehet két helyen egészen közel kerülnek egymáshoz, így egyfelől a Maros és a Bega völgye között, a hol csak a Pojana Kuszka északnyugati előhegysége az elválasztó fal, másfelől a Bihar hegységtől északkeletre eső vidéken, a hol a Kraszna és az Almás völgye mentén található 600 mm. alatti szigetek jelzik a kapcsolatot az Erdélyi medencze felé Egyébként ez a két Alföld után legnagyobb kiterjedésű 600 mm. alatti terület relativ esőszegénységét a tőle nyugatra és délnyugatra fekvő hatalmas hegységeknek köszönheti, a melyeken a nyugat felől érkező párák jórészt lecsapódnak. Ugyancsak határozott esőárnyékban vannak a háromszéki és csiki száraz területek, a Maros és az Olt felső folyása .mentén, sőt a szepesi fennsík jó része is ; a mely előtt nyugat-északnyugati irányban a Magas Tátra, nyugat-délnyugati irányban pedig az Alacsony Tátra emelkedik. A két hegygerincz között a Vág völgye mentén az izoliiéták keskeny nyelv alakjában egész a Fátráig nyúlnak, szépen jelezve részben a Fátra, részben az Alacsony Tátra esőfelfogó hatását a Vág völgyének erre a részére. Végül 600 milliméter alatt van még a Morva völgye is, mint a magasabb hegyektől távoleső, meglehetősen mély vidék. A 600 milliméteres izohiétával többnyire párvonalasan fut a 700 milliméteres izohióta, a mely már az ország túlnyomóan nagy részét öleli körül. Ezzel megismerkedvén a csapadékban relative szegény teriiletekkel, röviden vázolni igyekszem a csapadékban dús vidékeket is. Ilyet, tekintve változatos orograűai viszonyainkra, számosat találunk, melyeket azonban aránylag kevésszámú csoportba foglalhatunk. Az évi esőmennyiséget tekintve első helyen áll a magyar tengerpart felett emelkedő hegyvidék, második helyen az Északkeleti Kárpátok hegyvidéke részben a hozzácsatlakozó Keleti Kárpátokkal, reá következnek az Észagnyugati Kárpátok s egyáltalán az Északi Felföld kiemelkedőbb hegyvidékei, aztán a Bihar hegység, a Gyalui havasok és a Déli Kárpátok hegyvidéke. Tulajdonképen négy nagy hegycsoport mint legesősebb vidék, melyekhez aztán a magyar középhegység csatlakozik kisebb kiemelkedésének megfelelő csapadékmennyiségével, végre a Stájer Alpok keleti nyúlványai nyugaton s a Mecsek mint szigethegység. A magyar tengerpart felett emelkedő hegyvidék, a Karszt, a Nagy-Kapella, a Velebit csapadékviszonyaival nem foglalkozhatom részletesen, mert itt a múltban csak egy néhány állomásunk volt s a horvát-szlavonországi csapadékmérő hálózat kezelését az utóbbi időben a zágrábi obszervatórium vette át. Ander/có átlag-térképén 1800 milliméteres a legmagasabb izohiéta, az utolsó évtized méréseiből azonban kiderült, hogy ennél jóval több esik a hegyvidékek kiemelkedőbb részein. A csapadék utolsó 10 évi átlaga ugyanis bár a tengerparton, Fiumében csak 1498 mm., Czirkveniczán 1450 milliméter, a hegyekben fekvő Fuzsinén azonban már 2888 mm. s az ottani erdőgondnokság kerületébe tartozó Jelenje erdőőrlakáson 3135 mm., lejebb pedig a Zengg közelében fekvő Szentmihovilon 2298 milliméter. A maximális értékek a lefolyt évtizedben: Fuzsinén 3614 mm. 1903-ban, Jelenjén
