Vízügyi Közlemények, 1912 (2. évfolyam)
1. füzet - VII. Apró közlemények
ö3 Щ APRÓ KÖZLEMÉNYEK . Щ 1. A Marosszabályozás mai állása. A Maros-folyónak az Arad- és Hunyadmegye határán fekvő Zárntól a torkolatáig terjedő, kereken 260 km. hosszú szakasza tartozik az aradi m. kir. folyammérnöki hivatal hatáskörébe. Ezt a szakaszt csaknem két egyenlő részre osztja a torkolattól 125 kilométernyire fekvő Arad. Az Arad feletti szakaszon, — hol a szabályozáshoz szükséges kőanyag a Maros-menti kőbányákból aránylag könnyen megszerezhető, — már régebb idő óta építettek helyenként partvédőműveket, részben egyes községek belsőségeinek védelmére, részben a folyó jobb partján Erdélybe vezető vasúti vonal biztosítására. Ezek a biztosítóművek azonban csakis egyes szakadó partok megkötésére szorítkoztak, a meder elfajulását nem akadályozták. A medrét folyton változtató Maros a nagy költséggel és gonddal épült partvédőműveket helyenként egészen elhagyta s romboló munkáját más és más helyen kezdve meg, a meder még ezen az aránylag eléggé egységes szakaszon is kezdett elfajulni s kisvízálláskor a tutajozás is akadályokkal küzdött. Az Arad feletti szakasznak a hajózás szempontjából történő összefüggő, rendszeres szabályozását 1899-ben kezdették meg és pedig felülről lefelé Konop községtől, a mely Arad felett 68 kilométernyire fekszik. A szabályozó munkálatokra évenként 100 -200 ezer koronát fordítottak és ma ebből a 68 km. hosszú szakaszból 60 km. hosszúságban a szakadó homorú partok meg vannak kötve, a folyó keresztgátak és részben ideiglenes jellegű iszapoltató müvek segélyével egységes mederbe van szorítva s a gázlók alig 3—4 kivételével rendezve vannak. A szabályozás eredményeként a teljesen rendezett szakaszokon most már a partomlások teljesen megszűntek, a meder egységes, kellően beágyazott s a gázlóknál legalább Г0 m. hajózó mélység van legkisebb vízálláskor is. Hátra van még ennek a konop-aradi szakasznak teljes szabályozásához a 8 km. hosszúságban még meg nsm kötött partok biztosítása, négy gázlónak vízterelő- és vízfogóművekkel való összeszorítása és a megrongált müveknek kijavítása, helyreállítása és helyenként a szükségnek megfelelő kiegészítése. Ezeknek a munkálatoknak végrehajtására évi 120—150 ezer korona adományt feltételezve előreláthatólag még 3 — 4 esztendőre lesz szükség; nagyobb évi adományból természetesen a konop-aradi szakasz teljes szabályozását hamarább is befejezhetjük. A Marosnak Arad alatt fekvő szakasza a szabályozásra még inkább rászorult. Itt a partszaggatások még rohamosabbak ; minden árvízkor jelentős területeket hord el a folyó a mívelésre alkalmas földekből, kisvízkor pedig az egymástól 200—250 méternyire fekvő partok között több ágra oszolva, számos szigetet és zátonyt alkotva úgyszólván még a ladik-közlekedést is megnehezíti. Ezen az alsó szakaszon is épültek már régebben egyes községek és az árvédelmi töltések biztosítására partvédőművek. Mivel azonban a szükséges kőanyagot nagy távolságból kellett szállítani, a partbiztosítás igen sokba került s ezért aztán csak ott védekeztek, a hol már a szüksége elhalasztliatatlan volt. Rendszeres szabályozásra addig gondolni sem lehetett, a míg a kőnek olcsóbb szállítása a felső marosmenti kőbányákból az Arad feletti folyószakasz szabályozása következtében biztosítva nincs.
