Vízügyi Közlemények, 1912 (2. évfolyam)
6. füzet - III. Szabó Nándor: A budapest-bajai Dunaszakasz szabályozása
191, A budapest—bajai Dunaszakasz szabályozása. (18 képpel). Irta Szabó Nándor. A budapesti folyammérnöki hivatal felügyelete alatt álló Budapest alatti Dunaszakaszon eddig végrehajtott ós a közel jövőben végrehajtandó szabályozó munkálatokat, e szabályozások tervezésekor tekintetbe vett főbb irányelveket és a kivitel alkalmával szerzett tapasztalatokat a következőkben röviden ismertetem. Ezek a munkálatok mind a hajózás, mind a víz levezetése, mind a a jég levonulása és az árvédelem szempontjából elsőrendű fontosságúak. Először is emlékezetbe hozom e Dunaszakasz hidrográfiai viszonyait. A budapesti folyammérnöki hivatal szakasza, mely a balparton Pestmegye felső határától alsó határáig, a jobbparton pedig Pestmegye felső határától Tolnamegye alsó határáig terjed, a Duna főmedrében mérve jelenleg 2360 km. hosszú; belőle 52 km. esik a főváros fölötti és 184-0 km. a Budapest alatti részre ; azonkívül a szentendrei Dunaág 31 km., a soroksári Dunaág 56 km., a tolnai holt Dunaág 30 km., a Baja fölötti 3 régi kanyarulat 27 km. hosszú, tehát a kisebb mellékágakon kívül összesen 380 km. hosszú vizi út áll a hivatal felügyelete alatt. A vízszin esése általában egyenletesnek mondható és kilométerenkint átlag 6 ós 8 cm. közt változik, még pedig mind kis-, mind nagy vízálláskor ; eltérések csak az esetleges gázlóknál és a szabályozás alatt levő szakaszoknál találhatók. Tudtommal a legnagyobb esést 1904-ben észlelték középvízállás idején, a dunapentelei ág elzárásakor, mikor a főmeder még nem volt kikotorva és kialakulva, t. i. km-kint. 16 cm-t, de ez csak 3 km. hosszban és csak néhány hónapig tartott ; a legkisebb esést pedig — km-kint 2 cm-t, —- a Gemencz alatti, akkor még szabályozatlan szakaszon észleltem a két év előtti rendkívüli kis vízállás idején. Mellékfolyók — jelentéktelen patakokat és a Sárvizet nem számítva — a hivatal szakaszán nem gyarapítják a Duna vízhozományát, mely 0 vízálláskor 550 m 3, 24) m-nél 2000 m 8, 6'0 m-nél 6000 m 3-t, legnagyobb árvízkor pedig 10.000 m 3 másodperczenkint. Tudvalevő dolog, hogy a Duna legmagasabb vízállásai a jégmenettel vannak összefüggésben, minek következtében a Duna szabályozásakor a legfőbb feladat a jég akadálytalan levonulásának biztosítása. Különösen áll ez a Budapest és Drávatorok közötti szakaszra; tapasztalati tény ugyanis, hogy a Duna jege az éghajlati viszonyok következtében előbb áradó Dráva és Száva behatása alatt a Drávatorok alatti szakaszon már levonult, mikor a felsőbb szakaszok jégzajlása megindul. Minthogy a Duna rendszerint kis vízállással áll be, a sekély és zátonyos helyekre jutó jégtuskók a fenékhez fagynak és alapjául szolgálnak a későbbi torlódásoknak. Mikor t. i. a Duna felső vidékén rendszerint előbb bekövetkező olvadás és vízszinemelkedés következtében felülről meginduló jégtömegek az alsóbb szakaszokra érnek, ott minduntalan akadályokra találnak a zátonyokhoz tapadt, összefagyott jégben és a meglevő jégkéreg fölé vagy alá torlódnak, minek következménye a vízszin gyors emelkedése, a mi gyakran a legnagyobb árvíz14*
