Vízügyi Közlemények, 1912 (2. évfolyam)

6. füzet - I. Rohringer Sándor: Kulturmérnöki munkálatok a felvidéken

/ 159 A vastag vonás a komáromi és pozsonyi, a vékony vonás a beszterczebányai és kassai hivatalok területén végzett munkálatokat jelölik. Általában bizonyos hullámzás észlelhető, de megállapítható, hogy a míg kezdetben általános volt a talajcsövezés nagy, közép, sőt kisbirtokokon is, az utóbbi években határozott eltolódás észlelhető a nagybirtok javára, mert a túlnyomóan közép- és kisbirtokosokkal teleszórt vármegyékben apadás látható, míg a nagy uradalmak a régi méreteket a legutolsó évekig fentartották, sőt fokozták. E jelenség oka egyrészt abban van, hogy a leginkább rászorult területek nagy része megvan talajcsövezve, de van más mélyebben fekvő ok is, mely a gazdasági viszonyok átalakulásában leli magyarázatát. Az amerikai kivándorlás s a nyomában bekövetkezett munkásviszonyok a munkaerő és gazdasági eszközök megdrágulását vonták maguk után, a mi a forgótőkében szegény birtokososztályt visszatartotta az olyan költséges befektetéstől, mint a talaj csövezés, a mely munkálat kat. holdanként 200 koronán aluli összeggel ma már nem végezhető, másrészt a kivándorlás következményeként beözönlő nagymennyiségű amerikai pénz a kisbirtokos és birtoktalan munkásosztály vásárlóképességét hihetetlen mértékben emelte és a népnek ismert földéhsége a föld árát redkívül fölszöktette. Ennek következménye az lett, hogy a munkásviszonyoktól amúgyis nyomott földbirtokososztály nagjobb mértékben adott túl a birtokán és számos középbirtok cserélt az amerikai pénz révén gazdát. Szocziális szempontból ez a körülmény bizonyos mértékben örvendetes, mert a nép vagyonosodását jelenti, másrészt azonban a mezőgazdaság, vagy legalább a talajcsövezés tekintetében bizonyos bátrazökkenést okozott. Az új birtokososztálynak egyrészt még hiányzik a hozzávaló földmívelő ismerete, hogy a talajcsövezés hasznát kellőleg értékelje, másrészt maga is gyenge forgótőkében, végül pedig hiányzik még a társulás iránti érzéke is. Az egyes parasztbirtokok rendszerint oly kis terjedelműek, hogy magukban alig talajcsövezhetők, a szomszéd iránti bizalmatlanság pedig oly nagy, hogy társulást létrehozni talajcsövezés érdekében ma még alig lehetséges. A mondott okok következménye a talajcsövezés jelenlegi szünetelése a középés kisbirtokokon, s előreláthatólag majd csak egy későbbi nemzedék alatt fog újra nagyobb mértékben fellendülni, lia a földmívelőismeretek terjedése, a városi népesség szaporodása, az élelmi czikkek iránti fokozódó kereslet révén a több termelésre talán olyan szükséges lesz, mint a hogy azt Knauer porosz mezőgazda a «Drainiren oder Hungern» czímű könyvében jellemezte. Röviden megemlítem, hogy a talajcsövezésnek nálunk szokásos előkészítése és tervezése sok tekintetben eltér a külföldön, főleg Ausztriában divó rendszertől. Ausztriában sokkal több előtanulmány és adatgyűjtés, talajvizsgálat (pedologiai vizsgálat) jellemzi a talajcsövezóssel járó mérnöki működést, míg minálunk csak a legutóbbi időben történnek ily irányú vizsgálatok, mert eddigelé részint az eszközök, részint személyzet és időhiány miatt elmaradtak. A nálunk szokásos csőtávolságok 7—18 m. között változnak, de a távolság megállapítása leginkább hasonlóság, vagy a mi nagyon jó, de költséges, próbatalajcsövezés szerint történik, holott ezek a vizsgálatok és a sok esetre kiterjedő adatgyűjtés a tervezésnek a költségeket illető részére fölötte becses támaszpontokat nyújtana, főleg ha nagyterjedelmü területek talajcsövezéséről van szó. A c3Ővonalak mélysége nálunk gyűjtőkben 1/20, szívókban MO m.; a kül12*