Vízügyi Közlemények, 1912 (2. évfolyam)

5. füzet - V. Apró közlemények

156Az első háromnak a képlete nem tartalmazza a meder érdességi tényezőjét, míg a Bazin képlete érdességi tényezővel számol. Pl. a Hermanek-féle régibb képletek a következők : 7=30-7 t]/"T, ha t£ 1-5, V = 34

t 'I« у Г" lia l,-5 < t < 6 F = (50-2 + 0-5 <), Vit, ha t > 6-0, hol F a középsebesség, t a középmélység (hidraulikus sugár) és 2 a viszonylagos esés. E képletekből, mint látható, hiányzik az érdességi tényező, míg a Bazin-Ше formulában : 7= -^-VRi /в az В hidraulikus sugáron és az I esésen kívül а у érdességi tényező is előfordul, melynek értéke természetes meder esetén l-75, azonban a meder természete szerint 2-őn, sőt 3-an felül is emelkedhetik. Engels több kísérlet eredményét összefoglalva arra a következtetésre jut, hogy természetes vízfolyások esetén legmegfelelőbb a Lindboe formulája (mely egyébként nagyon bonyolódott), utána következik a Hermanek-é s a legkevésbbé megfelelő (y ----- P75 értékkel számítva) a Bazin-é. Ezért azt hiszi, hogy az érdességi tényezővel nem számoló képletek a gyakorlatban jobban alkalmazhatók, mint a Bazin-féle formula, mert az érdességi tényező csak hozzávetéssel állapítható meg s e hozzá vetésből nagy hibák származhatnak. A magunk részéről azthiszszük, hogy bár némely esetben a Lindboe és Hermanek-iéle formulák jobb eredményt adnak, mint a Bazin képlete, az érdességi tényezőnek kiküszöbölése nagy hibáknak lehet a forrása, mert ugyanolyan középmélység esetén a sebesség jelentékenyen kisebb, ha a meder nagyon érdes, mint ha sima felszinű. Pallas részvénytársaság nyomdája, Budapest.