Vízügyi Közlemények, 1912 (2. évfolyam)

4. füzet - VII. Apró közlemények

72, a Marostorkolatig terjedő 300 km. hosszú folyószakaszon a hajózó akadályok 10—15 év alatt megszüntethetők lennének, holott a jelenlegi évi adományok esetén erre 30 — 40 esztendő volna szükséges. Az országnak négy főfolyója után a Maros az egyetlen, melyet ilyen hosszú szakaszon csatornázás nélkül szabályozhatunk, hol tehát a szabályozás után a hajózás, — természetesen a Maros viszonyainak megfelelő módon, — szabadon fejlődhetik. És mivel a tervezett Duna és Tisza közötti csatorna várható forgalmának a végzett tanulmányok szerint több mint 44%-át a Maros van hivatva szolgáltatni, melyen át az erdélyi medencze nyerstermékei legolcsóbban juthatnak le az Alföldre, bizton remélhetjük, hogy a mielőbb teljes erővel megkezdendő szabályozás befejeztével a Maros egyike lesz legforgalmasabb mellékhajózóutainknak. Gillyén József. 2. Völgyzái'ó gátak új alakja. Völgy zárógátak tervezésekor tudvalevően abból indulunk ki, hogy a faltömeg súlya és elosztása olyan legyen, hogy a falat a víznyomás fel ne döntse és a falazatban szakadás elő ne állhasson. E szerint a víznyomásnak ellentálló támaszfal épül, a melynek alaprajzi elrendezése rendszerint ívalakú, habár az ívalak a méretezéskor nem játszik szerepet, hanem jóformán csak a biztosság fokozására szolgáló ráadás. A szokásos méretező módok óriási faltömeget adnak ki, a mi nagyon emeli a tárolás költségét úgy, hogy kisebb víztömegek tárolása rendszerint nem gazdaságos még akkor sem, ha a kedvező természeti előfeltételek, pl. a völgynek a tároló gát helyén való szűk volta meg is vannak. A tárolás költségeinek apasztása szempontjából kiváló figyelmet érdemel minden törekvés, amely a faltömeget csökkenteni kívánja és nem a falsúlyt állítja szembe a víznyomással, hanem a gátat, mint tartót fogja fel. A gátaknak ebben a csoportjában két osztályt különböztethetünk meg: az egyikbe tartoznak azok a gátak, a melyek valójában a vízfolyás ellenében ferdén álló táblát alkotnak két végükön a völgy oldalaira, középütt pedig pillérekre támaszkodva, legtöbb az Egyesült Államokban épült belőlük vasbeton-szerkezettel, a másik osztályba a «boltozatos» gátakat sorolhatjuk, ezek a völgy fenéken és a két völgyfalon jól felfekvő kis görbületi sugárral épült gátak,, amelyek erőművileg merev körhengereknek vagy boltozatoknak tekinthetők. A «Beton und Eisen» czímű folyóiratnak f. évi 1. és II. füzetében Ziegler porosz kir. építészeti tanácsos érdekes adatokat közöl 13. Uj-Dél-Walesben (Ausztrália) épült «boltozatos» völgyzáró gátról, melyek közül a jelentékenyebbeknek t'ontosabb adatai az alábbi táblázatban láthatók; az 1. rajz pedig egy ilyen gátnak (Lithgow II.) metszetét mutatja. 1. Kép. A Lithgow II. gát metszete. Hossza ti7'36 m, ff = 10 94 kgr. cin» Vízmennyiség 400,000 m". Mérték 1: 400.