Vízügyi Közlemények, 1905 (21. füzet)
IV. Fejezet. A khinai nagy alföld
12 Ehhez a képhez nagyon hasonlít az alföld déli részének folyóhálózata is, csakhogy tükörképe az előbbinek : itt is a folyók merev, egyenes irányokban futnak le Kai-löng-fu vidékéről délkeletnek s legnagyobb részt mind külön-külön érik az alföld szélét, ahol a Huai-ho simul a magaslatok lábaihoz. Ehhez a déli részhez tartozik a Hoang-ho régi medre is, amely Kai-föng-futól egészen a tengerig többé egyetlen mellékfolyót sem vesz fel, söt közvetlen a folyó közelében eredő folyók is sietnek közeléből s legyezöszerüleg futnak szét és külön-külön torkolnak az alföld határain. Rendkívül menedékes, lapos kúpszerű lejtőnek kell annak lennie, amelyről ezek a folyók szétsugárzanak. A kúp csúcsa ott van, ahol a Hoang-ho kijö a hegyek közül. 1 Nem más ez a kúp, mint a Hoang-ho óriási törmelékkúpja. A Hoang-horól szóló fejezetben fogjuk látni, hogy milyen óriási munkát végez ez a folyó, amikor San-hszi és Sen-hszi magasföldjeinek löszterületeiröl ct szakadékok anyagát lehordja az alföldre s ott országokat temet el vele. De nemcsak a Hoang-ho, hanem valamennyi folyó és patak ezt cselekszi. A Pei-lio, Hun-ho, Hu-to-ho, Csang-ho stb. mind hatalmas törmelékkúppal borítják el környezetüket, ahol szurdok-völgyeikből kilépnek az alföldre. A törmelékkupról lefutva, a folyók az alföldre jutnak, amelyet árvizeik szintén alluviális üledékekkel töltenek fel. De az alföldnek ez a része már valószínűleg eredetileg sem más, mint a folyók hajdani, több réteggel eltöltött deltája. A deltaképződés ugyanis a mai nap is még óriási nagy ezeknek a folyóknak a torkolatainál. Sajnos, hogy csak a Jang-cze-kiang deltáját láttam részletesen és a Pei-hoét futólagosan. A Jang-cze deltájáról majd annak idején részletesen fogok szólni. Az eltér a többi nagy alföldi folyó deltájától, hisz a Jang-cze-kiang egész hidrográfiai rendszerével nem tartozik már ezek közé a torrens jellegű folyók közé. Meg kell még emlékeznem arról a sajátságos mélyedésről, amely San-tung hegyeinek délnyugati lábánál húzódik s amelyet a Császár-csatorna, vagy Nagvcsatorna is követ a Hoang-ho régibb és újabb medre között. Ezt a mélyedést a Hoang-ho előre nyomuló törmelékkúpja tette tulajdonképen lefolyástalan, vagy alig lefolyó árokká, mocsaras sávvá, ámbár a khinai térképek töle keletre és délkeletre magaslatokat jeleznek. Sajnos, ezeknek a magaslatoknak a természetéről még eddig igen kevés híradást kaptunk, valószínű, hogy magánosan álló, vulkánikus kúpok lesznek. Az elmondottak után világos, hogy a nagy alföld hidrográfiai hálózata természetére nézve lényegesen különbözik a mi alföldünk vízhálózatától. Az Alföldön a folyók, amint kilépnek a hegyek közül, sietnek egyesülni, egyesülve ömlenek a nagyobb folyóba s aztán ezek ismét összegyűlve, egyetlen egy ponton hagyják el a nagy Alföldet. Legtipusosabb példája ennek a csomós egyesülésnek a Hármas-Körös, amely a Berettyónak, Sebes-, Fekete- és Fehér-Körösnek az alföldön való egvesülé1 Egyenletes lejtőről lefutó és külön-külön torkolló folyók által jellemzett vidéket találunk egyebütt is a földszínén. így hazánkban a Kis-Kárpátok délkeleti lejtőjéről lefutó patakok mind külön-külön torkolnak a Dudvágba. Hasonló példa erre a román alföld, amelyen szintén legnagyobb részt párhuzamosan futnak le az erdélyi magas földekről jövő vizek. Igen érdekes DélFrancziaországban Tarbes vidéke, ahol a Pyrenaeusok északi lejtőjéről csodálatos szabályossággal legyezöleg futnak le a patakok az Adourba és a Garonneba. Az egész Svédország ilyen egyenletes lejtő, hasonlóképen Észak-Amerikában a Sziklás-hegység keleti s az Alleghany délkeleti lejtője. Csakhogy ezek mind tektonikus lejtök, amelyeket a törmelékkúpok csak kiegyengetnek, csak az átmenetet adják a magasföldek és a lankás lejtőjű térszín között. A Hoang-ho törmelékkúpja egyedül áll ebben a tekintetben az egész földkerekségén.
