Vízügyi Közlemények, 1903 (19. füzet)

19. füzet

211 Vízjárása csöndes; árvizei igen hosszú ideig tartanak. Legnagyobb árvize Szegeden 1855-ben a 8*257 m.-t érte el. 6*242 m.-es vízállás mellett Szegeden a vizes terület 1637 m

2, a víztömeg 1.075 m

3 és így a középsebesség 0*66 m. Szeged környékén nincs sem kavics, sem mész; egyedül fát lehet nagy mennyiségben kapni. De ezt is messzeföldröl, Erdélyből szállítják a folyón, mert az Alföld erdötlen. A folyót a forradalom előtt kezdték töltésezni, de a háború miatt a munkálat félbeszakadt. A császári kormány most kezdi folytatni a töltések építését. A Tisza kisvizei ritkák, leginkább télen állanak be s ezért igen jól hajózható. A meder Szegednél nagy mélységig lágy iszap, vagy könnyen elmosható folyós homok. Az osztrák államvasút szegedi hídja hengereltvas-ívhíd, melynek 8, egyenkint 41*479 m. nyílása van. Cézanne a hídszerkezet részletes leírását adja. Minden pillér két csőből, két függőleges henger-oszlopból és két felső négyszögletes testből van összetéve. A csövek öntött vasból készültek; átmérőjük 3 m. és így a fenék négyszögczentiméterére 7'32 kg. nyomás esik. A pillér két csövének egymástól való távolsága 1 m. A csövek 1*815 m. magas gyűrűkből voltak összetéve. A csövek vastagsága 3 cm. A gyűrűk illesztése kiváló gonddal történt. A csöveket a nagyvíz alatti 20 m. mélységig sülyesztették le. Minden csőben a fenéken 12 pilótát vertek le s aztán a csövet betonnal töltötték ki. A csö felső részére négyszögletű vastesteket helyeztek el, melyek a hídszerkezetet hordották. A csövek védelméül Jköhányást és jégtörőket készítettek. A csövek vasgyürüit Glasgowban öntötték. A csövek felfüggesztésére alkalmas, magas állványok voltak. Mindazonáltal a vízmélység igen nagy lévén, a csövet nem lehetett egy darabban fenékre sülyeszteni. Ezért az első darabot leeresztették a víz színéig czélszerüen elhelyezett akasztókra, s akkor a második darabot hozzáillesztették. A csövek súlya 30 t., a fenék igen laza lévén, a fenékre eresztéskor 1 m.-nyire is besülyedtek az iszapba. Leengedvén a csövet a fenékre, felső részéhez a légkamrát kapcsolták. E légkamra is 3 m. átmérőjű; a csö és kamra közötti összeköttetést kaucsukgyürüvel tették léghatlanná. A légkamra fedelén két hengeralakú rész nyúlik ki, melyek fönt légmentesen záró, befelé nyíló csapóajtókkal vannak ellátva. Alsó részükön más ajtók a légkamra belsejébe vezetnek. Csapok segélyével a kamrát a külsöléggel, a csönyúlványokkal és a légszivattyúkkal lehet összekapcsolni tetszés szerint. Az alapozó csö belsejéből vékony cső vezet föl a légkamrán keresztül a szabadba úgy, hogy ha a légkamrába levegőt nyomnak, az alapozó csőben összegyűlő víz a szabadba nyomódik. A víz eltávolodván az alapozó csőből, a csapóajtók és csapok czélszerü megnyitásával és elzárásával az emberek lejuthatnak a munkahelyre és a kotrást elvégezhetik. A komprimált levegő a kamrában való beszálláskor zúgást és fájdalmat okoz a fülben. A levegő meleg, kaucsuk- és izzadságszagú; a hőfok az alapozó csö belsejében 60°-ra is fölemelkedett Szegeden. De lenn a fenéken elég tűrhető az állapot, a levegő frissebb és tisztább. A három atmoszféra nyomású levegőben több órát is -el lehet tölteni minden veszedelem nélkül; a hang kissé fátyolozott, a lélekzet gyors, a szivar lánggal ég, a gyertya hamar és füstölögve ég el; a korom megszállja a légcsöveket és az ember köpje tele lesz korommal. A kijövetelnél, midőn a levegőt kieresztik, a hőmérséklet hirtelen csökken, a göz lecsapódik úgy, hogy az ember egészen nedves lesz. A szabad levegőn sokszor az orr és torok vérzeni kezd, sokan erős lö- és fogfájást éreznek napokig utána. Leggyakrabban azonban "csak az az érzet a kiszállásnál, mintha hideg zuhanyt vett volna az ember. A magyarok és francziák igen jól bírják a légnyomást, az olasz, szláv és német hamar kidül mellöle. 14*