Vízügyi Közlemények, 1903 (18. füzet)

3. sz. táblázatos melléklet: Csapadékmérő állomásaink betűsoros jegyzéke

•329 ;î. A Clyde, Glasgow, Port-Glasgow és Greenoek. (Mémoire sur la Clyde, Glasgow, Port-Glasgow et Greenock.) Irta : Quinette de Rochemont. A Clyde nyugati Skócziának legnevezetesebb folyója. Felső 95 km. hosszú szakaszán a bukások és sellők egész sorozatát találjuk, hol a víz elevenerejét ipari czélokra használják ki. Csak Glasgow alatt válik hajózhatóvá, hol jelentékenyen kiszélesedik és kimélyed, valóságos tengeröblöt alkotva. Legkisebb vízhozománya 6-23 m

s; rendes kisvize 9 769—13-592 m

s közt változik. A Clyde hajózhatóvá tétele inár a 18-ik század közepe óta foglalkoztatja a skótokat. Dumbück-nél magas fenékhát volt, Longoch-Point-nél két ágra szakadt a folyó, a Kilpatrick-sand magas gázlót alkotott, Newshot Islandnál két vezérér volt s végül a Spoydoch-sand is gátolta a hajózást. Mindazonáltal e helyig kis árapálykor is járhattak az 1'37 m. bemerülésü hajók. Följebb a hajózó akadályok, fenékhátak, gázlók igen megszaporodtak; a Blarthill-sand és Spoydoch-sand oly két gázló volt, melyeknél kisárapálykor a hajók nem mehettek fel Glasgow-ig. Az első terv a hajózóér létesítésére egy sereg elborítható sarkantyú-müvet akart készítení, hogy a folyót összeszükítve, a víz elmossa a zátonyokat. E sarkantyúk következtében és a dumbücki zátonyban történt kotrás folytán jelentős javulás állott elö. De e müvek hatása alatt a kisvízi nivó lejebb szállott és némely fenékhát kedvezőtlenebb helyzetbe jutott. A sarkantyúk különböző hosszúságúak, a vezérér rosszul meghatározott voltak s ezért e század elején köhányásból készült párhuzamos-müvek közé fogták a vezéreret. Eleinte azonban szűkre szabták a folyó szélességét úgy, hogy a dagály nem tudott jól fölhatolni és a 3-66 m. mély járatú hajók csak átrakodással tudtak Glasgow-ba jutni. Ezért később a párhuzamos-müvek távolságát szélesebbre vették és kotrással lemélyítették a vezéreret úgy, hogy mindenütt a közönséges nagydagály szine alatt 6'09 m. fenékmélység álljon elö. A párhuzamos müvek teteje a dagály szine alatt volt és a torkolat felé kisebbedett magasságuk. A fenékhátak eltávolításával a dagály igen messze fölhaladhatott és a glasgow-i kikötőben jelentékeny vízmélységek állottak elö. A párhuzamos-múveken, illetőleg a normálproíil szélességén később újra változtatni kellett, valamint újabb kotrások is szükségessé váltak. Általában a kotrás igen nagy szerepet játszik a Clyde hajózhatóságának fenntartásában. Quinette de Rochemont részletesen leírja a kotrógépeket. A hajózás megkönnyítése és biztosítása czéljából jól szervezett jelző és világító szolgálatot rendeztek be. 7 tüz és számos lábbogó irányítja a hajókat; ezenkívül jelző építmények vannak köböl a párhuzamos-müveken. Glasgow-nak igen hosszú, mintegy 4000 m. hosszú kikötöpartja van. Néhol a partfal alapja igen magas úgy, hogy a mély járatú hajók nem tudják a partot megközelíteni, s ezért elébe fából készült rakodót kell készíteni. A partfalak általában czölöprácson nyugszanak, melyet a víz felöl palánkfal véd. A folyó feneke a kotrás folytán sokkal mélyebb lett a czölöprács tetejénél úgy, hogy a fal megerősítése vált szükségessé. A falak termés- és faragott köböl készültek ; vastagságuk a magasság 33—40 százaléka. A rakodókon az árúk berakására színek vannak. A ki- és berakodást darukkal végzik, melyek közül a szénrakók egész különleges szerkezetűek.