Vízügyi Közlemények, 1902 (15. füzet)

II. Nádory Nándor műszaki tanácsos, Reök Iván kir. főmérnök és Tellyesniczky János kir. mérnök jelentése olaszországi tanulmányútjukról

58 Ilyen folyások megszüntetésére szolgáló legbiztosabb, leggyorsabb és legolcsóbb eljárás az. ha sikerül a nem nagy mélységben levő vízvezetö nyilást elülröl, a víz alatt ponyvákkal, gyékényekkel, vagy földes zsákokkal elzárni. Féregjárás okozta csurgás elfogására Olaszországban is ismerik a Tisza mentén nálunk sok helyen elöszeretetlel alkalmazott eljárást, mely abból áll, hogy a töltés koronáján egy 50 - 60 cm. széles árkot ásnak és addig mélyítik le, mig a vízfolyásra — legtöbbnvire féreglyukra — bukkannak. Ezt azulán hirtelen bedugaszolják szalma vagy gócz tekercscsel és az árkot azulán száraz jó földdel erősen megdöngölve újból feltöltik. Ez az eljárás azonban felette veszedelmes, különösen, ha a féreglyuk mélyen fekszik. Ha a vízfakadás (fontanazzo) csak a töltés lábától kisebb-nagyobb távolságban jelentkezik, azaz útja nem a töltés testén keresztül, hanem az altalajon keresztül vezet, midőn benne vízvezetö rétegre, homokkal kevert turfára, vagy kavicsra talált, mindenütt úgynevezett szorító gátakat alkalmaznak. Ezek előállítására rendkívül nagy gondot fordítanak. Czélja a víz szivárgásának ellennyomással való megszüntetése. A szorító gáton belől csak addig engedik a takadó vizet emelkedni, a mig a szivárgó víz megtisztul; ekkor a fölösleg a körgát, vagy szorító gát egy alacsonyabban hagyott résén lefolyást talál és a mentesített földeken elterül. Ha pedig újra zavaros víz kezd folyni, vagy a víz homokot ragad magával, akkor a szorító gátat felmagasítják annyira, mig a fakadó víz ismét rheglisztul. Ha a víz szük helyen és csak egy sugárban tör fel, ez esetben elégséges lehet, ha a nyilás fölé fenék nélküli hordót állítunk, melynek belsejében a víz felemelkedik és a forrást ellensúlyozza. A talajban keletkező vízfolyásokra még egyszer visszatérünk. Alattomban értetődik, hogy az árvíz lefolyása után a védőtöltést mindazokon a helyeken, a hol az árvíz alatt ülepedés, roskadás, vagy szivárgás és csurgás mutatkozott, le kell bontani, a bajt okozta idegen testeket eltávolítani és a töltést a legnagyobb elővigyázattal újra építeni Ha a védőgát mentén igen gyakoriak a szivárgások, azonban a talaj felszine alatt nem nagy mélységben agyagos, a vizet át nem bocsátó földréteg terül el. akkor az ármenlesített területeknek a fakadó vizektől való elöntése ellen és vele egyidejűleg a védőgát megvédése czéljából «ékeléssel» lehet segíteni. E czélból a töltés lábánál kiásnak egy árkot egészen a víztartó agyagos rétegig; ezt erősen megdöngölt, jó agyagos földdel ismét kitöltik és e helyen azután még a körülményekhez képest kisebb-nagyobb padkát építenek* * Ez az elmélet homlokegyenest ellenkezik a nálunk alkalmazásban lévü eljárással, mely szerint oly helyeken, a hol a töltéssel párhuzamosan szorító-gátakat építenek, a hozzá szükséges anyagot a szorító-gáttal párhuzamosan a vízbocsátó kavics rétegig leásott csatornából veszik azért, hogy vele a fötöltés és a szorító-gát közti területen a víznek felfakadását és a