Vízügyi Közlemények, 1902 (15. füzet)

II. Nádory Nándor műszaki tanácsos, Reök Iván kir. főmérnök és Tellyesniczky János kir. mérnök jelentése olaszországi tanulmányútjukról

53 a mint a hengerek saját, súlyuk és a partmosás behatása alatt alább szállanak, abban az arányban hosszabbítják meg felül. Ily módon néha 10 — 15 m. hosszúságot is elérnek. A betonhengerek méretei a keresztmetszetben rendesen 2.00 m. és 0.80 m. Elhelyezésük pedig nem merőlegesen történik, hanem lejtősen körülbelül 1:0.5-höz való arányban. e) A lejtő-borítások. A töltések belső, vizfelöli lejtőjének leborítása azért történik, hogy alámosás ellen biztosítva legyen. A borítások Olaszországban különböző elnevezések alatt jönnek alkalmazásba. e/l) Ha a töltés lejtője egyszerűen hasáb alakú mezei gyeptéglával van leborítva, vagy a begyepesítés magból eredt, ezt egyszerű begyepesítésnek nevezik (impellirciatura semplice). e/2) Ha a gyeptéglákat 2, vagy több élö füzfakaróval a gát lejtőjére erősítik, a mely karók aztán kihajtanak, ezt gvepkoczka-borításnak (mantellatura di zolle) nevezik. e/3) Ha a folyó partlejtöit egy réteg élö füziavesszövel leborítják, és keresztbe fektetett kolbászokkal, valamint füzfatakarókkal lekötik, ezt rözseborításnak (mantellatura di legna) nevezik. e/4) Ha a folyó partja, vagy a védgát igen erős vízfolyás következtében nagy alámosásnak van kitéve, akkor száraz, vagy habarcsba fektetett kőburkolattal biztosítják a lejtöt, ezt száraz, vagy habarcsba fektetett köborításnak (mantellatura di tassi a secco od in calze) nevezik. e/5) Sürgős esetekben és ha csak rövid töltés szakaszok vannak veszélyeztetve, a töltés vízfelöli lejtőit vászonponyvákkal, vagy sásgyékényekkel is szokás letakarni, melyek úgy vannak elhelyezve, hogy mindenik ponyvának, gyékénynek vízfolyás szerinti felső szélét a felette elhelyezett ponyvának alsó széle kevéssel fedi; azonkívül zsinórokkal és karókkal megerősítik a gát rézsűjére és földes zsákokkal terhelik (Copertura di tel a s di stuvie). f) A gyeptégla-borítás-nak egy másik neme: «i volpastri» elnevezés alatt ismeretes. Ez 40 cm. hosszú, 20 cm. széles és 10 cm. vastag téglákból áll, a melyeket fűvel erősen átnőtt, összetartó agyagos földből készítenek és velük leborítják a folyó rézsútosan lenyesett partjait, rájuk egy réteg rizsszalmát terítenek és azután a szükséghez mérten többé-kevésbbé sűrűn, egymást keresztező, friss vágású fűzfa-kolbászokkal, vagy szintén rizs-szalmából font kolbászokkal és füzfakarókkal leerösítik. Ezeket a gyeptéglákat ezenfelül a beállott kimosások kitöltésére is használják laza, össze nem tartó földanyag gyanánt.