Vízügyi Közlemények, 1902 (15. füzet)

II. Nádory Nándor műszaki tanácsos, Reök Iván kir. főmérnök és Tellyesniczky János kir. mérnök jelentése olaszországi tanulmányútjukról

50 i e/3) Rözseborítás (Mantellatura di legna);. e/4) Száraz, vagy habarcsba fektetett köborítás, vagy burkolat (Mantellatura di tassi a secco ad in calce); e/5) Ponyva- és gyékényborítás (Le coperture di telao di stuoie); f) Szalmás gyeptéglaborítás (I rivestimenti eon volpastri); g) Szádfalak (Le palatite o palizzate); h) Iszapfogók (I sieponi tessuti o passaglioni); i) Füzesítés (I piantamenti a boshetto oel imboschimento); k) Köhányás (Le scogliere o sassaie); l) Boronás partvédő (Ciufíáte); m) Terelő müvek, sarkantyúk (I penneli srepellenti); n) Partnyesés (Scarico sgravio od onehe ributto) ; o) Támasztófalak (I muri di sostegno); p) Földes zsákok (I sacchi pieni di terra). Előre kell bocsátanunk, hogy manap Olaszországban is csak szükségből használják a különféle rözsemüveket, ott t. i., a hol a kő aránytalanul drága, vagy a hol csak ideiglenes, azaz rövid időre számított munkákat állítanak elő; vagy végre oly építményekre, iszapfogókra stb., a melyekre más anyag nem alkalmas. A szárazban, vagyis a legkisebb vízszin fölött alkalmazott rözsemüvek mindig gyorsan pusztulnak; az állandóan, vagyis kisvíz alatt elhelyezett rözsemüvek, bár tartósabbbak, mint az előbbiek, azonban szintén elpusztulnak; ezek elősegítik az iszapolást ott is, a hol nem kívánatos, p. ha különben is már szüle folyómederben alkalmazzák és vele a folyó medrét még inkább megszükítik. Lehetséges, hogy az iszapolás következtében a part ismét meredekké válik és a víz ismét szakítani kezdi. Végre, ha elromlanak és megujításuk válik szükségessé, a visszamaradt roncsok nemcsak hogy a legtöbb esetben az uj építésnél nem használhatók, hanem eltávolításuk válhatik szükségessé, a mi mindig nehéz és költséges munka. Kömunkáknál mind e hiányok elő nem fordulhatnak; a köböl épített műtárgyak sohasem pusztulhatnak el teljesen és ha sérülést szenvednek, a még megmaradt köhányás az uj építménynek a legjobb alapját képezi úgy, hogy a második építkezés mindig jobb és az előbbinél tetemesen kevesebbe kerül. Általánosságban azt lehet mondani, hogy ha valamely, köböl épített partbiztosítás 2—3 nagy árvíz ostromát kiállotta, bár megsérült, de az árvíz behatása következtében megülepedett és azután újra elkészült, az ilyen műtárgy véglegesen befejezettnek tekinthető. És most áttérhetünk a fent elősorolt védekező rendszerek rövid megismertetésére, a melyek jelenleg Olaszországban alkalmazásban vannak.