Vízügyi Közlemények, 1902 (15. füzet)

III. Udránszky József kir. főmérnök jelentése külföldi tanulmányútjáról

151S Ezen faczövekek részére hordalékos talajban vasrudakkal lyukakat törnek, melyekbe elhelyezik őket és a lehetőséghez képest kiékelik, hogy szilárdan álljanak. Ily módon a rétegek egész sorozatát helyezik el a rendelkezésre álló rözséböl és 1 —2 évig érintetlenül hagyják. Minden esőzés alkalmával a lefutó csapadékvizek még oly kopár területen is, több-kevesebb földes részt hoznak magukkal, melyek a lombos rozsén áthaladva mintegy megszürödnek és termöképes, földes alkotórészeiket a rözsében hagyva, megtisztulva haladnak tovább. Az így nyert termöképes rétegben azután megkezdhető a különböző növények ültetése, a mi a föld gyűjtése nélkül lehetetlen volna. Ezen egyszerű, kevés költségű rendszerrel még a legmeredekebb, nagy kiterjedésű kopár lejtök is elökészíthetök (62. ábra) fokozatosan, évrőlévre tovább haladva a borítással, a rendelkezésre álló rözse mennyiségének megíelelöleg, melyhez bármiféle hulladékrözse is okszerűen felhasználható; de nagyon természetes, hogy az eredmény lombos rözse alkalmazása mellett nagyobb lesz, mint tisztán száraz gallyak lefektetése esetén. A vázolt eljárásnak nagy elsőbbsége még abban is nyilvánűl, hogy a lerohanó víznek nem képezvén nagy akadályt, a garnissage nem igen rongálódik meg és már a tiszta borítás is jelentékeny védelmet képez az első időben, a midőn más építmények alkalmazása még alig lehetséges. A még mindig folyamatban levő pótmunkák során a Torrent Labouretnél kiváló sikerrel alkalmazták a garnissaget és hasonló viszonyok i mellett a talaj előkészítése czéljából ez a rendszer melegen ajánlható, mely semmi különös gyakorlottságot nem igényel és kis költséggel állítható ki. *** A közöltekkel a hegyi patakok rendezésénél használt módozatok leírását lehetőleg rendszerbe foglalva adtam, hogy az egyes szakaszokon alkalmazott főbb elvek kitűnjenek. A különböző rendezések képe kétségtelenné teszi előttünk, hogy a külföldön a kopár területek befásítására és vele összefüggöleg a hegyi patakok rendezésére kiváló súlyt vetnek s elodázásuk jelentékeny károsodással jár. Meggyőződésem szerint hazánknak csak egyes, kisebb kiterjedésű vidékén merül fel annak a szüksége, hogy a vázolt bajok ellen orvoslást keressünk, de tekintettel arra, hogy e bajok éppen az ország szegényebb sorsú lakosságát érik leginkább és nehogy későbbi időben rendkívüli pénzáldozatok árán kelljen elhárítani őket, a hegyi patakok rendezésének kérdését ott, a hol a károsodások ma már konstatálhatok, időszerűnek és rendkívül fontosnak kell tartanom.