Vízügyi Közlemények, 1894 (8. füzet)

I. Vizrajzi fölvételek és adatok

19 akkor érik el, midőn a felső szakasz azon jelentősebb áradása, mely ottan a jégmenetet okozta, ide leérkezvén, a Száva és Tisza völgyének ujabbi áradásával összetalálkozott. A jég nélküli kis vizek pedig, miután a Száva folyó őszi árhullámai, a Duna legkisebb vizhozományának idejére, a Száva betorkolása feletti mederben érezhető leapadást ellensúlyozzák, ezen alsó szakaszon többé nem novemberben, hanem átlag már a julius—szeptemberi időszakokban állanak be, a mikoron is azonban a Duna vize soha sem száll alá azon alacsony fokra, a melyen a Dráva, illetőleg szorosabban véve, a Száva torkolata feletti mederben leapadni szokott. A Közép-Dunának a Drávatorok felett és a Drávatorok alatt fekvő szakaszainál mutatkozó eltérés azonban a legszembeszököbb a jégjárási viszonyok tekintetében. A Duna folyón a jég levonulása, az általa okozott árvizveszedelmeket tekintve egyáltalán sokkal fontosabb, mint például a Tisza mentén ; úgy hogy a Duna szabályozásánál a jég szabad levonulásának biztositása, a legelső feladatot képezi, mert látjuk azt, hogy a Duna legmagasabb vizállásai a jégmenettel vannak összefüggésben. A Dráva feletti részen, különösen a legmagasabb vizállások a jég levonulása közben helyenként képződött jégdugulások által okozott rendkivüli vizszinduzzasztásokból erednek; mig a Drávatorok alatti szakaszon a legmagasabb vizek nem a helyi jég eltakarodásával, a mely itt rendkivüli vizszinemelkedés nélkül történik, hanem a felső szakasz veszélyes jégmenetét okozott árhullámnak ide érkezte alkalmával szoktak elöállani. Hazánkban a Duna jege ugyanis két külön részben indul meg; mert az éghajlati viszonyainál fogva előbb áradó Száva és Dráva, valamint a Szerb partok hegyi folyói, a Drávatorok alatti meder jegét előbb elsöprik, mintsem hogy a fentebb fekvő szakaszokról a jégtömeg ide leérkezhetnék. A Drávatorok feletti szakasz jege ugyanekkor felülről indul meg, s lefelé vonulása közben az útjában található minden akadálynál megtorlódván, a mederben dugulásokat okoz. A jég tehát mintegy a dugulások okozta jelentékeny vizszinkülönbözetnek nyomása alatt lépésről-lépésre és akadozva tud csak lehatolni mindaddig, ^mig végre a jeget hordó áradat a Drávatorkon alól fekvő szakaszba be nem ért, a hol már jobb vizet találván, minden fennakadás nélkül vonulhat tovább. Sőt a felső szakasz árhulláma által letolt jégtömeg, az útjában való huzamos feltartóztatása és az időközben bekövetkezett enyhébb időjárás folytán, anynyira megromolva érkezik le az alsó szakaszba, hogy ebben a felső jégnek már legtöbbször nyomát sem lelni, s a leérkező árhullám összes hatása a viz tömege által okozott egyenletes vizszinemelkedésben mutatkozik. A Duna ezen viz- és jégjárási rendszere a földrajzi fekvésben gyökerezik; s hogy az mindig igy volt, annak igazolására közöljük az 1838-ki jeges árviznek levonulásáról Vásárhelyi Pál által közzétett leírás egy kivonatát. 3*