Vízügyi Közlemények, 1893 (7. füzet)

A földmivelésügyi m. kir. minister 1892. évi, a törvényhozás elé terjesztett jelentése a vizügyekről

158 c) Az által, hogy most már nem kell a terheket a gázlóknál átrakni és a hajók nagy terheléssel közlekedhetnek, maga a szab. cs. és kir. Duna gőzhajótársaság, ha mindent összeszámitunk, évenkint tekintélyes összegeket takarít meg. d) Ugyanazt a terhet most már kevesebb gőzhajó vontathatja felfelé. e) A kanyarok átvágásával is, habár az átmetszésekben, mig ezek kifejlődnek, a viz valamivel sebesebb, a hajók szénfogyasztása kevesbedett. Mindezek az eredmények tehát kétségkivül a hajózás eredményesebbé tételére hatnak. Mint minden nagy műveletnél, ugy a Felső-Duna szabályozásánál is előjön, hogy habár általában az a közérdeknek nagy hasznára válik, kivételes esetekben, midőn két érdek, például a hajózás és a parti birtokos érdeke, szemben találkozó munkát követel, az ellentétek teljes kiegyeztetése nem sikerülhet s a magánérdek némi rövidülést kell, hogy szenvedjen. II. A KÖRÖS FOLYÓK SZABÁLYOZÁSA. 1. A szabályozás története. Hazánknak azon része, mely az erdélyi Érczhegység nyugoti nyúlványaitól a Tiszáig terjed és az Alföldnek egyik kiválóan termékeny területét képezi, mint a Körösök vízrendszeréhez tartozó vidék, mintegy 800.000 kat. holdnyi kiterjedéssel a Fehér-, Fekete- és Sebes-Körös, valamint a Berettyó folyók kiöntéseinek medenczéje volt; kiterjedt mocsárai- és ingoványaival és évente vizár borította földjeivel a közgazdaság követelményeinek ezen század elején távolról sem volt képes megfelelni. Ezen helyzet jellemzéseiil utalok azon hagyományra, mely szerint Mária-Terézia uralkodása alatt az Alföldnek egy nagy vidékét a mezőgazdaság terén ma már kiváló helyet elfoglaló, Békés vármegyét jövedelmezőség tekintetében egy bécsi mümalommal hasonlitották össze, midőn a hadsereg egyik akkori szállítójának megjutalmazásáról volt szó.