Vízügyi Közlemények, 1893 (6. füzet)
A földmivelésügyi m. kir. minister 1891. évi, a törvényhozás elé terjesztett jelentése a vizügyekről
Magyarország hajózó utjai.* — Térképpel. — ? Magyarország főfolyói, úgymint a Duna, Tisza, Dráva, Száva, Kulpa Maros, Körös, Szamos, Alsó-Rába, Sió, Temes és Béga ; természeti alakulásuk miatt a hajózás számára eléggé alkalmas vizi utat biztosíthatnának, mert valamennyien szépen beágyazott, szelid természetű mederben folynak, a melyekben a legnagyobb nyári szárazságban is rendszerint elegendő viz van arra, hogy nagyobb teherbírású hajókkal is közlekedhessenek. A magyarországi íofolyók esésének viszonyairól az I. táblázat tájékoztat. Ámbár Magyarország főfolyóinak a hajózáshoz szükséges vizmenynyiségük megvan, és a mint a fenti táblázatból kivehető, az esési viszonyok is kedvezőek ; a magyar folyókon a hajózásnak még nincs meg az a fontossága és lendülete, melyet az emiitettek alapján joggal feltételezhetünk és hazánk viszonyainál fogva meg is várhatunk; oka pedig ennek az a körülmény, hogy a természet nyújtotta kedvező helyzetet a folyók elszórt akadályainak el nem távolítása miatt, nem használtuk ki és nem mozdítottuk elő. Ennek következtél: en a hajózó társulatok és magánhajó tulajdonosok a legnagyobb nehézségekkel küzködnek, hogy a főfolyókon a hajózást fenntarthassák ; mert kis viz idején nem ritka az az eset, hogy a felbukkanó zátonyok miatt, csak fél vagy ennél is kevesebb teherrel közlekedhetnek; sőt néha még a folyók alsó szakaszán is egészen szünetel a hajózás. Hogy a hajózó útak ily időszakos használhatósága mellett rendszeres és biztos hajózás nem fejlődött ki, az bővebb magyarázatra nem szorul. Magyarország főközlekedő vizi útja a Duna, mely egész 973 km. hosszú szakaszán hajózható. Már a rómaiak uralkodásának idejében a Duna elsőrangú vizi út volt, a melyen kereskedelmi és hadi flották jártak. A Duna mentén * A leirás a földmivelésügyi m. kir. ministerium kiadásában »Les voies navigables de la Hongrie* czim alatt a m. évben Párisban tartott V. nemzetközi belhajózási kongreszus alkalmából franczia nyelven jelent meg.
