Vízügyi Közlemények, 1893 (6. füzet)

Az országos vizépitészeti és talajjavitó hivatal tanácsának 1892. évi jegyzőkönyveiből

132 vizek áthatlan talajrétege gyanánt. így ezen agyagréteg felülete és kiterjedése a legfontosabb körülmény, miért is az a fúrások által egészen pontosan meghatároztatván, azzal egy relief terv volt készithető. A relief tervből látható, hogy az agyag felszine egy medret mutat fel, mely a lefelé mozgó talaj forrásvizek ágyát képezi. Az ezen mederben fekvő kavicsréteg egyúttal felveszi a magas hegységekből a föld alatt húzódó vizeket is, — és nyomás alatt juttatja a Dunához. Ezen főmeder három kisebb völgy által van a felső részen összekötve a Duna medre alatti főcsatornával. Az agyagréteg felszine a Duna lánczhidi mérczéjéhez képest 6—7 méter legnagyobb mélységet mutat fel, mig egyes helyeken a zérus pont fölé kerül. Az emiitett főmeder a Dunával párhuzamosan nyúlik el és azon talajforrásvizeken kivül, melyek a Duna meder alatti kavicsrétegekből jutnak oda, valószinüleg még az oldalt fekvő magaslatok forrásvizeit is felveszi. A viz mennyiségek kipuhatolására több kut épittetett, igy az I-ső számú próbakút a Dunaparton, a Il-ik a parttól 1000 m-nyire az oldalt betörő forrásvizek számára, végül a III-as számú kút a Dunaparton az I-től 200 méter távolban épittetett. Az I-ső számú próbakút 1890. január 20-án készült el és ekkor kezdődött a szivattyúzás, mely ápril 30-ig folytattatván, a 95 szivattyuzási nap alatt körülbelül 1 millió köbméter viz lett nyerve, ezen szivattyúzás alatt a kútban a Duna vizállásához mérten 35 méter depressio uralkodott. Időközben a depressio görbék megfigyelésére szolgáló fúrások is elkészültek. A depressio görbékből kitűnt, hogy a Dunaparton fekvő I-ső sz. próbakút vizét legnagyobbíészben a kavicsrétegben húzódó árból nyerte és hogy a Dunameder felületén át csak csekély mennyiségű víz jutott direct a kútba. A próbakút vize 6—11 C° között ingadozott, midőn a Duna 1 —13 C° fokot mutatott. A 11-ik sz. próbakútból 1890. május 20-tól julius 21-ig történt a szivattyúzás, a négy irányban megfigyelt depressio igazolta, hogy ezen kút legnagyobb részben a Duna felé húzódó talajvizekből táplálkozik. Ezen kút vize tiszta és szintelen volt, de 12 órai állás mellett már vasoxid ülledék volt észlelhető, mely tulajdonságát azonban az 1-ső sz. kút vizével egyenlően keverve elvesztette, igy minden aggodalom nélkül felhasználható lesz. Az I-ső és II-dik kút próbaszivattyuzása mellett kitűnt, hogy azokból egyenkint 3 5 mtr állandó depresszió mellett 12—13.000 köbméter viz nyerhető, de hogy a kutak egymásra való hatása is kon-