Vízügyi Közlemények, 1892 (5. füzet)
Az országos vizépítészeti és talajjavitó hivatal 1891. évi jelentése
127 Ugyanez alkalommal fölvette a vízrajzi osztály a Tisza meder jobb és balpartjának magasságait, valamint a Tisza meder fenekének legmélyebb pontjait minden 200 méter távolságban. Egyszersmind 284 mintát gyűjtött a Tisza hordalékáról, nevezetesen: a Tisza közvetlen partjain lerakódott iszapból, a zátonyok felső és alsó végéről és a Tisza fenekének legmélyebb pontjáról. Ezek a bordalék minták később vegyileg elemeztetni fognak, amiből a Tisza iszap-hordalékának minősége teljes biztossággal ki fog derülni Miután 1890-ben — a tiszai kisviz fixirozás idejében — a Duna magas vízállása földuzzasztva tartotta Szegeden alól a viz szinét és ennélfogva a Tisza legalsó szakaszán a kis vizet nem lehetett 1890-ben fölvenni: az e végitől szükséges müveleteket 1891-ben teljesítette a vízrajzi osztály, ugy, hogy most már egészen ismeretes a Tisza jelenlegi legkisebb vizszine Tekeházától a Dunába szakadásig. Ezenkívül a Szeged város melletti Tisza mederben végbemenő változások nyilvántartása végett az ottani keresztszelvények fölvételét mintegy 6 kilométer hosszúságban, valamin' ezeknek földolgozását szintén ismételte 1891-ben is. Az árvizjelző szolgálat szervezéséhez szükséges tanulmányokat és előkészületeket a vízrajzi osztály 1891-ben befejezte, minek következtében abba a helyzetbe jutottunk, hogy a Tisza völgyében 1892. év tavaszán tényleg életbe léptethettük az árvizjelző szolgálatot és minden érdekelt hivatalt, társulatot és hatóságot távirati uton lehető leggyorsabban értesíttethettünk az őket érdeklő vízállásokról valamint a netalán fenyegető árviz veszedelemről. A váratlan meglepetéseknek és a vele járó veszedelmeknek eshetősége tehát a lehetőségig ki lesz zárva a Tisza völgyében, kivéve a jégdugulásból keletkező veszedelmeket, a melyeknek eshetőségei előre meg nem határozhatók; de a melyeknek a Tiszára nincsen oly nagy jelentőségük mint, a Dunán. Az évi kiadványok folytatásaképen kiadta ez évben a vízrajzi osztály évkönyveinek IV-ik kötetét és a vízállásoknak 1 TI-i к kötetét a Tisza mellékfolyóiban 1876—1887. években észlelt vízállásokról Ezenkívül összeállította a Duna mellékfolyóiban észlelt vízállásokat, névszerint: a Vág, Nyitra, Ikva, Répcze, Rábcza, Marczal, Rába, Fertő tava, Vulka, Balaton tava, Sió csatorna, Dráva, Kulpa és Száva folyók 32 vizmércze állomásánál 1876—1887. években észle't vízállásokat. A fölsorolt műveletekből kitűnik, hogy a vízrajzi osztály 1891-ben is főképen a Tisza mederalakulását és folyás viszonyait földerítő fölvételekkel foglalkozott. Örömmel jelentjük, hogy a külső fölvételek most már be is vannak a Tiszán fejezve, kivéve a maximalis vízállásoknál létrejövő sebességméréseket, amelyek megmérése mint már érintettük, csak azért maradt el, mert 1888. óta maximális viz a Tiszán elő nem fordult.
