Markó Csaba - Zsuffa István (szerk.): Magyarország vizeinek műszaki-hidrológiai jellemzése. Duna (Budapest, 1986)
2. A Duna vízgyűjtőjének általános jellemzése - 2.2 A Duna magyarországi vízgyűjtőjének természeti viszonyai
A bal oldali keskeny vízgyűjtő a Cserhát nyugati részén folytatódik. Ez tulajdonképpen a Budai-hegység és a Pilis folytatása, oligocén homokos, agyagos üledékekkel körülvett karsztos mezozoós rögökkel. A Cserhát itt fokozatos átmenettel kapcsolódik a harmadkori löszös szoliflukciós vályoggal fedett Gödöllői-dombsághoz. Budapest után a Duna kijut az Alföldre, és 20—30 km széles eróziós-akkumulációs síkságot képez, és így létrejön a Csepel-solt-bajai-síkság, amelyhez délen még a Sárköz és a Mohácsi-sziget csatlakozik. Az alluviális síkságot löszös iszap fedi, amelyből új-pleisztocén teraszcsonkok emelkednek ki. A főmeder közelében erre még öntéshomok illetve öntésiszap rakódott rá. A síksághoz jobbról a Mezőföld csatlakozik. Ennek északi részén a pannon üledékek még nagy területen a felszínen vannak. Dél felé ezt már pliocén-pleisztocén folyóvízi üledékek borítják, a hátságokat pedig vastag típusos lösz fedi. A dél felé vastagodó lösztakaró a Duna partján meredek falakban végződik. A Mezőföld déli része széles völgyeivel, vastag homoktakarójával már az Alföldre emlékeztet. A bal oldalon a Duna-Tisza-közi homokos hátság határolja a Duna völgysíkját. A hátság a Duna pleisztocén hordalékkúpján jött létre. A területre jellemző futóhomok a hordalékkúp anyagából fúvódott ki. A hazai vízgyűjtő utolsó tagjai a jobb oldali vízgyűjtő déli részét alkotó baranyai szigethegységek, a Mecsek, a hozzá K-ről csatlakozó Szekszárdi-dombsággal, a Villányi-hegység és a közöttük húzódó Baranyai-dombság. Magának a Mecseknek csak kis, jura mészkő borította DK-i része tartozik a vízgyűjtőhöz. A Mecsek alapját képező karbonkori gránit a hegység DK-i lábánál felszínre kerül és É felé folytatódva a jórészt lösszel borított Szekszárdidombság alatt húzódik. A Mecsek D-i folytatása a Baranyai-dombság, amelynek a Karasicától K-re eső felén a mecseki jura mészkő és márga jellemző, majd D felé haladva a dombság többi részét is borító vastag lösztakaró válik uralkodóvá. A Baranyai-dombság D-en a Vülányi-hegységre támaszkodik, amelynek csak É-i lejtője tartozik a vízgyűjtőhöz. A hegységet triász, jura, kréta mészkő építi fel, lejtőit lösz borítja. A kis hegységben összegyülekező kevés karsztvíz a vízgyűjtőn kívül, a D-i lejtők lábánál néhány hidegvízű és hévízforrásból tör felszínre. Talajok: A Duna közvetlen völgyében a felszínt öntéstalajok borítják, a középhegységek területén pedig barna erdőtalajok jellemzők. A Győr-tatai-teraszvidék és az alföldi magasártér területén réti talajok alakultak ki. A löszös alapkőzeteken mezőségi talaj jött létre, míg a Gödöllői-dombságon rozsdabarna erdőtalajok teijedtek el. A Duna—Tisza-közét jórészt futóhomok borítja, a homokhátak közötti lefolyástalan völgyekben meszes-szódás- szikes foltokkal. A Duna alföldi új- és ó-pleisztocén teraszai közötti átmeneti területen szintén a szikes talajok jellemzőek. Hidrometeorológia: A vízgyűjtő éghajlata általában kontinentális, Ny felé haladva egyre jelentősebb óceáni hatással. Az évi csapadékmennyiség csak a hegységek csúcsai környezetében haladja meg a 700 mm-t. A hegyekből lefelé haladva a csapadék mennyisége fokozatosan csökken, és a vízgyűjtő közepe táján (Csepel-sziget és környezete) az évi 500 mm-t sem éri el. A területre jellemző ÉNy-i szelek szállította viszonylag nedves légtömegek hatása a Kisalföld csapadékviszonyain érződik. A Kisalföld Ny-i szélén évi 600 mm csapadék is hullik, de a Győr— tatai-teraszvidéken már az 550 mm-t sem éri el. A vízgyűjtő legnagyobb részén 550—650 mm a csapadék meny- nyisége. Az évi középhőmérséklet az alföldi területeken 10—11 °C, 23 °C körüli éves ingadozással, a Kisalföld Ny-i részén azonban az évi középhőmérséklet 10 °C alá, az évi ingadozás pedig 20 °C alá csökken. A középhegységek évi középhőmérséklete a magasságtól függően 7,5-10 °C között változik. Növényzet: A vízgyűjtő két alföldje az erdős sztyepp, a középhegységek a mérsékelt övi lombos erdők növényzeti zónájában helyezkedik el. Az alföldi részeken liget- és láperdők honosak a Szögetközben, a Csepel- sziget D-i részén és a Sárközben. A Győr—tatai-teraszvidéken és a futóhomokos részeken homoki növényzet illetve homoki tölgyes erdők, a löszös síkságokon szintén tölgyesek, míg a szikes területeken sziki növényzet az őshonos. A természetes növénytakarót az alföldek jelentős részén kultúrnövényzet vagy telepített akác és fenyőerdők váltották fel. A középhegységek jellemzője a zárt gyertyános-tölgyes erdő, amelyet csak a csúcsok közelében, K felé haladva egyre magasabban vált fel a bükkös. A. mészkőhegységek kopár, lehordott lejtőin sziklagyepek és lejtősztyeppek alakultak ki. Vízhálózat — vízjárás A Duna az 1850,2 fkm szelvényben éri el az országhatárt, és 417,2 km-es út megtétele után hagyja el hazánkat. Az 1850,2 fkm és az 1708,2 fkm között a MNK és a CsSzSzK határát képezi. A folyamszakasz vízgyűjtő területe 77 940 km2, amelyből 39 500 km2 jut hazánk területére. Ebből kötetünkben csak a 2. térképen bemutatott 14 370 km2-rel foglalkozunk, illetve ehhez még hozzáadódik a Karasica 174 km2-es jugoszláviai vízgyűjtője. 23
