Eszéky Ottó - Virág Mihály - Zsuffa István (szerk.): Magyarország vizeinek műszaki-hidrológiai jellemzése. Dráva (Budapest, 1986)
III. A Dráva magyarországi vízgyűjtőjének területi jellemzése - 1. A fajlagos lefolyás sokévi átlaga - 2. A „B” árvízi tényező - 3. A gravitációsan uralt területek fajlagos vízpótlása
m. A DRÁVA MAGYARORSZÁGI VÍZGYŰJTŐJÉNEK TERÜLETI JELLEMZÉSE A II. fejezetben a műszaki-hidrológiai mutatókat a Dráva, a Mura és a hazai vízgyűjtő 6 mellékvízfolyásának 12 állomására dolgoztuk ki részletesen. A feldolgozott vízfolyások a vízgyűjtő legjelentősebb vízfolyásai, ugyanakkor a vízgyűjtő vízkészletének hasznosításánál, vízkárelhárítási feladatainál nem lehet figyelmen kívül hagyni a kisebb, de környezetükben jelentőséggel bíró vízfolyásokat sem. Ezekről, pl. az Almás-patakról nincs elegendő észlelési adat. E vízfolyások műszaki-hidrológiai mutatóit izovonalas térképekkel jellemezzük. A térképek szerkesztéséhez természetesen a részletesen feltárt vízfolyások szelvényeinek adatai voltak felhasználhatók. Az ezen észlelésekből kiolvasható törvényszerűségek vízgyűjtőre történő általánosítása adott lehetőséget az izovonalak megszerkesztésére. Elkészítettük a fajlagos lefolyás és az árvízi tényező térképeit, valamint a gravitációsan uralt területek vízellátási térképét és a fajlagos elméleti vízerőkészlet térképét. 1. A FAJLAGOS LEFOLYÁS SOKÉVI ÁTLAGA A fajlagos lefolyás térképe (1. térkép) az adathiányos vízfolyás-szelvények sokévi közepes vízhozamának meghatározására használható. A fajlagos lefolyás térképét két éghajlati tényező, az évi átlagos csapadék és az évi középhőmérséklet térképi eloszlásainak transzformálásával szerkesztettük meg. Az (i) (i) (i) x Y0,év=f(X0,év ’ T0,év ) alakú transzformátor függvény a pontszerű lefolyás sokévi átlaga (Y0 -y) és az évi csapadék ill. középhőmérséklet sokévi átlagai (XQ .y), (TQ éy) közötti függvénykapcsolat. A kapcsolatot a Zagyva vízgyűjtőjére vizsgálták meg részletesen. A függvény paramétereit ügy azonosítottuk, hogy a függvényből számított lefolyás (éghajlati lefolyás) és az észlelésekből számított lefolyás eltérése minimális legyen. (Az eljárást e kiadvány sorozat Zagyva kötetének I. Függelékében a kiadvány szerkesztője, Nováky B. részletesen ismerteti.) A fajlagos lefolyás alakulását az 1. térkép mutatja. A fajlagos lefolyást vízoszlopban, mm-ben fejeztük ki és minden esetben az adott tereppont végtelen kicsiny, pontszerű vízgyűjtőjének lefolyásértékét adja meg. Nagyobb területek lefolyását e pontszerű fajlagos lefolyásértékek integrálásával kaphatjuk meg. (A lefolyás természetesen kifejezhető a többek által használhatóbbnak tartott 1/s.km2 dimenzióban is; 1 1/s.km2 31,5 mm-nek felel meg. 2. a „B” árvízi tényező A 2. térkép a 3%-os meghaladási valószínűségű árvízi hozamok számításához szükséges árvízi tényezők területi megoszlását mutatja be. A térkép a Csermák-féle térkép újabb adatok alapján történt pontosításával és a VITUKI „A dombvidéki vízrendezés hidrológiai alapjainak fejlesztése” c. (7611/1/30/1985) kiadványának felhasználásával készült. 3. A GRAVITÁCIÓSAN URALT TERÜLETEK FAJLAGOS VÍZPÓTLÁSA Egy vízgyűjtőn valamely választott, szintnél magasabban fekvő területekről az összegyűjthető víz a szint alatti területekre vezethető. A 3. térkép e gravitációs vízellátás fajlagos értékét adja meg, az adott szint fölötti vízgyűjtők vízkészletének (átlagos évi középvízhozam) és a szint alatti területrész hányadosaként. 51
